elcseszett egy nap ez minden szempontból.
reggel úgy ébredtem, hogy semmi hangom sem volt (még suttoni sem tudtam), teljesen megnémultam. bementem dolgozni, mert hózáráskor könyvelő nem lehet beteg. akkor sem, ha egyébként az. napközben toltam mindenféle gyógyszert, de estére belázasodtam.
egész nap hívogatott a volt főnököm, akinél a világon senkit sem utálok / vetek meg jobban, természetesen nem vettem fel. aztán beszéltem egy volt kollegámmal és mondta, hogy kiderült egy stiklim, ami nagyon nem tett jót a hangulatomnak. okés, ezt megérdemeltem, tényleg rossz fát tettem a tűzre. egyébként nagyon pitiáner dolog az egész (az anyagi következménye max 10.000 ft), de félek, hogy valahogy visszaüt rám. elképzelni sem tudom, hogy hogyan, de mivel vaj van a fülem mögött, félek. most megérdemlek egy kis büntit, de nagyon szeretném elkerüni. ha bárki másról lenne szó simán elnézést kérnék és kifizetném, de ennek a ribancnak nem. talán az sejtet valamit, hogy azért jöttem el tőle, mert rá akart kényszeríteni, hogy adjam a nevem egy közel 1 millás lopáshoz, amit ő hajtott végre. mert ő a főnök és én ugyebár írjak alá mindent, amit kér. de említhetném azt is, amikor elgázolt valakit és simán továbbhajtott, majd megpróbálta rákenni az egyik üzettársára, hogy ő vezette a kocsit. rövidre zárva, ezzel a nővel nem történhet olyan rossz dolog, aminek ne érdemelné ki a sokszorosát.
az üzlet amiben reménykedtem parkolópályán van és én ilyenkor nehezen szoktam elhinni, hogy lehet még belőle valami.
a gyerekkori barátom, akiről már meséltem, pedig valamiért nem válaszol ma az üzeneteimre, pedig folyamatosan online. na ettől félek a legjobban. vele semmi nem utalt arra, hogy baj lenne és nem szokott ilyeneket csinálni.
este beszéltem Casanovával, aki visszatalált a régi önmagához és úgy döntött, hogy megint utál engem. hajrá, ez már tényleg csak csepp a tengerben. vagy még annyi sem. az állítólagos bűneim a következők:
– folyamatosan foglalkozni kell velem
– nem szeretem ha hülyének / idiótának hív
– ha beszól a testsúlyomra (ami kb a fele az övének) akkor már nem sírok és utálom magam mint régen, hanem simán lelépek (és találkozom helyette olyanokkal akiknek tetszem és ezt meg is mondják – de erről ő nem tud)
mivel terápiás jelleggel este megittam 2 pálinkát most nem merek bevenni xanaxot, a betegség miatt meg nincs erőm edzeni, szóval partravetett halnak érzem magam. csak én és a pillanatnyilag megoldhatatlan problémaim és minden átmeneti enyhítő kiiktatva. ez az én személyes poklom.
Szerző:
Szia!
Együttérzek veled, tegnap nekem is szar napom volt. Aminek ma lesznek következményei, mert el kellett volna végeznem egy melót, de nem voltam rá képes és ma fog kiderülni.
De: talán a mai nap összességében mégis jobb lesz, én ebben bízom!
köszi az együttérzést és sajnálom, hogy neked sem volt jó napod. remélem a mai jobban alakul és nem lesz nagy gond a munkából. mesélj majd, hogy mi lett!
én ma már hivatalosan is tüdőgyulladásban szenvedek, otthonról dolgozom egy reumás csiga tempójában, miközben skypon nyúz a főnök. de összességében nem olyan rossz mint tegnap, legalább otthon lehetek.
ha lesz egy szabad félórám motivációs céllal megnézem újra a south parknak azt a részét, amiben cartmen tanár lesz és azzal segít a diákoknak, hogy ráveszi őket, hogy csaljanak mindig és sose ismerjék be. ez kell most nekem (meg antibiotikum).