Hát múlt csütörtökön a kisfiamat akarata ellenére beleraktam a kádba.
Igaz, már tanultam egy korábbi esetből, hogy azért ez nem megy olyan simán, tehát hosszan kérleltem őkelmét előtte, és kb. egyezkedtem vele, aztán látszólag fel is adtam a dolgot, és leheveredtem az ágyamra, mertz nagoyn fáradt voltam, aztán ő meg a fejemen ugrabugrált, én meg csak kérlegltem, kérleltem – de aztán egy idő után úgy éreztem, hogy igazából a határokat próbálgatja, és azért most mégiscsak meg kéne neki mutatnom, hogy hát muszáj fürödni, és hogy ez fontos, és hogy ebben a dologban azért mégsem ő dönt… mert egy gyereknek az is fontos, hogy érezze a határokat.
tehát egy órai kérlelés, játszadozás, egyezkedés (de hát kisfiam, emlékezz csak, milyen jót szoktál pancsolni a kádban!!!! te igazából szeretsz fürödni!! – és ez igaz is, és általában sikerül is valamivel becsábítanom őt a kádba…) – tehát a lefutott tiszteletkörök után mégiscsak beleraktam kismanót a kádba. igaz, valhogy azért mégis szeretettel, mégha kicsit erőszakosan is. Nem voltam pl. dühös rá, és kedvesen beszéltem hozzá. viszont anynira tiltakozott, hogy szegényem a hátát jó alaposan megütötte a kiálló kádvízcsapban. nem is vettem észre, hogy hogyan, de egy hosszú felhólyagosodott bőrfelület keletkezett.
és hát fürdés közben leült ugyan, bele a vízbe, de azért volt bőven sivalkodás, és sírás-rívás, főleg azután, hogy már az ágyában feküdt. Igazi lelki fájdalom. És sírva kiabálás, hogy anya, azt nem szeretem, ha nem hallgatsz rám!! Egy anyának meg kell hallgatnia a kisfiát!!! (hú, ezt mennyire tudja!!) – én akkor nem szeretlek, ha nem hallgatsz rám!!!!
de azért a fürdés is megvolt.
és mondtam is neki, hogy kisfiam, én nem tudom, ohgy jól döntöttem-e, mert nem olyan könnyű egy kisgyereket nevelni, és te tudod, hogy én nem szeretlek téged erőltetni semire. Nem volt olyan könnyű eldöntenem, hogy most mit csináljak. Mert hát azért egy anyának az is a dolga, hogy megmossa a gyermekét. Hogy tisztán tartsa, vigyázzon rá, hogy nehogy megbetegedjen. De majd elolvasom az okos könyveket, jó? és ne haragudj, kisfiam. Gyere, teszek egy kis gyógykrémet a hátadra, mert nagoyn beütötted. – ezt hagyta. Kétszer is.
Aztán még az esti olvasáshoz hoztam egy könyvet, a testről, amiben bizony benne van, hogy meg kell fürödni!! a testet tisztán kell tartani!! – így.
aztán szerencsére apa is hazaérkezett, és akkor még neki is panaszkodhatott kicsit a kismanó. Én meg súgtam apának, hogy vigasztalja őt meg, de azért engem is védjen meg ha lehet – mondja meg neki, hogy anya csak jót akart. …
apa tehát végülis sikeresen megvédte azért anyát, és a kismanót is. és abban maradtak, hogy legközelebb apával megy fürödni és nem velem.
pénteken elmentek úszni, és mondtam is neki, ohgy úszás után nem kell fürödnie. ennek nagyon örült.
és aztán szombaton meg egy kis barátjánál aludt, gondolom, ott is kihagyták ezt a programot.
szerintem jó is volt ez a kis szünet. nem szabad rágörcsölni egy témára nagyon, az mindig visszaüt.
ma, vasárnap mondom a gyerekemnek, na, kivel akarsz ma fürödni? – hát persze a kakával, mert mindig minden kaka mostanában megint, mint 3 éves fénykorában.
jól van, mondom, akkor engedem a kakát a kádba.
és magától beleugrott, igaz, kb. két perc után le is engedte a kicsike kis vizet is, és már jött is ki a kádból.
de nem volt semmi cirkusz a világon, és nem haragudott rám, és hát lehet, hogy most akkor mégis minden rendben van végül is…
a nagy okos könyvemben azt olvasom, hogy az ismétlődő konfliktusok hasonló helyzetekben, azok a rombolóak hosszú távon.
hát ezt én nagoyn nagoyn nagyon nagyon jól tudom, és vigyázok is nagyon ,hogy ilyesmibe ne szaladjunk bele.
és a kisfiam egy cukorfalat, hogy ilyen kis aranyos.
és mondtam is neki, ohgy nagoyn öröülök ,hogy ilyen szófogadó.
aztán gyorsan ki is javítottam magamat – nem is annak örülök, ohgy ilyen szófogadó, hanem annak, hogy megértette, hogy ez fontos dolog a fürdés, és hogy magától is jött fürödni.
és viccesen mondtam ,hogy hát ő most olyan féltiszta – félkaka!! kiabál közbe – gyerek lettél, igaz? mert olyan hamar kész voltál, hogy még vizes is alig lettél – kakás!!! – persze, kakás.
na. hát ezt megúsztam személyiségrombolás nélkül… .:) 🙂 úgy nézem. hurrá.
és lehet, hogy tényleg megértette – na, azt nem merem mondani, hogy egyszer, s mindenkorra, de talán egy pár alkalom erejéig… ??? -hogy fürödni muszáj. és hogy nincs nagyon apelláta ebben. és hogy hát ez fontos is. meg hogfy én nagyon szeretem őt.
remélem!!
🙂 🙂
és nagyon nagyon boldog vagyok persze!!
Á, nagy sz-t értett meg, hogy stílszerű legyek…
napok óta nem tudom megfürdetni, ma végül egy kis vizes törülközővel megmosdattam úgy ahogy..
Hány éves ő most? Nem lehet, h.dackorszak körüli?
4 éves.
már a dackorszak vége kellene legyen lassan…
Miután kb. 5 teljes napig kibírtam, hogy szóba sem hoztam a fürdést, mert csak keserves menekülés lett a vége – most ismét mintha egy jó időszak jönne…
Ha apa vagy én fürödtünk, megyünk oda hozzá, hogy szagolja meg, milyen finom a tisztaság szag.
Az is igaz, hogy a szája körül volt egy kis fertőzés, nem vészes ,de rögtön ráugrottam, hogy na, látod, megbetegszel, ha nem fürdesz!
és hát hogy is mondjam csak, lett egy bukéja is a gyereknek, amit apával együtt nevetve konstatáltunk, és próbáltuk rábeszélni kismanót, hogy mégis csak fontos dolog a fürdés.
Gyerekkönyveket is olvastma neki, képpel együtt ,amik szintén mutatták ,hogy a fürdés legalább olyan fontos, mint az evés. Hogy egészségesek legyünk.
úgy látszik, hogy ez a sok info v alahol azért leült végülis a lelkében…
és most hirtelen megint nagyon együttműködő lett… :):):)
és nagyon büszke vagyok magamra, hogx nem erőltettem. Lelki szemeim előtt megjelent a tanítónénim, aki merő jószándékból tolta egyszer a tonhalrudacskát a számba, és én rögtön kidobtam a taccsot és megutáltam a halat húsz kőkemény évre.
és micsoda kínszenvedés volt megszeretni a halat!!
tehát módjával a fontos és nélkülözhetetlen dolgok erőltetésével!!!!!!!!!!!!!!!!
Úgy tűnik, hogy minden rendben…. nem csesztük el a dolgot…
Nem kell órákig kérlelni, és mitnha megértette volna, hogy fontos, hogy az ember fürödjön, vigyázzon a tisztaságára, és egészségére.
Péntekenként úszni szoktunk járni, és olyankor mindig mondom neki, hogy ha úszni megyünk, akkor már nem kell itthon fürödni a kádban.
Múlt pénteken nem volt kedve úszni menni (új lego játékot kapott, teljesen meg van őrülve érte!!, nem lehet kivenni a kezéből!!) -, és mindjárt mondta: én szeretek itthon fürdeni!! de előbb összerakjuk a kis tűzoltóautót!! –
és valóban, viszonylag kis kérlelés után sikerült is a fürdetés!!
újabban egy könyvet viszek a kád mellé, és olvasok neki.
jipi!! 🙂 🙂 🙂
Szia!
Szerintem ezt tök jól csináltad:)!!!! Azért is írtam a dackorszakot, mert ha már nem is tankönyv szerint az, a gyerekek (és gyakran a felnőttek is :)!) szeretnek lázadó én-állapotba átmenni.
Egyébként pont TA csopin tapasztaltam azt, hogy a terapok már a végén egy példával próbálták rádöbbenteni az egyik sosrtársam, h. azért szülőnek sem könnyű lenni, mert pl.egy nem beszélő gyerekből hogyan szeded ki, mit szeretne és mit érez, aztán ő egy ártatlan gesztusra is milyen tiltást kombinál össze magának.
De ezt szerintem te nagyon ügyesen csinálod!!!! És pont Feldmárt jutattad eszembe, aki azt írta, ő nem eröltette a biliztetést a saját gyerekénél, végül a gyerek magától rájött (nem túlkorosan), h. a pelus már ciki és egyszerűen magától tért „jobb belátásra”.
Azért is fontos Nekem és örülök, hogy megosztod ezeket a dolgokat, mert engem is „kicsit” szigorúan és nem épp demokratikus módon neveltek és csak reménykedek, h. ezeket a „jó” mintákat nem fogom továbbadni!Amit írsz az megerősítés Nekem, h. igenis működhet!
Köszi:Resdi
Hahó, nekem is nagyon jól esik a megerősítésed, Resdi, nagyon köszi!!
szülőnek lenni pedig nem hogy nem könnyű, hanem egy művészet!!
hogy mikor van az ,hogy az ember bizony azt mondja, na, most már aztán tényleg elég volt kisfiam, vagy mikor van az, hogy az ember tudomásul veszi (!!!!!!!!!!!!!!!!), hogy a gyereke valamit az istennek sem akar és kész, és hogy többet árt vele az ember, ha mégis erőlteti, mitnha leszáll a témáról.
Ma egyébként pl. nem akart velem jönni fürödni, akkor átpasszolom apának, és ő valahogy mégis elérte, hogy fülrödjön a gyerek. – most kérdezem apát, hjogy hogy sikerült ezt elérni, azt mondja, semmi különös nem volt, nem volt nagyon nehéz, kicsit terelgetni kellett kismanót és kész.
hát majd jön a házifeladat írás hamarosan… másfél év és iskolába megy!!!
TA csopira jársz? Kik a tanáraid? milyen? jól hangzik nagyon…