Boldog vagyok.
JÓ, már már szuper anyának érzem magam.
Kitaláltam, hogy a kisfiam ovijában kvázi meghirdetem, hogy mi hova szeretnénk menni külön táncórára. Hátha másoknak is volna kedve csatlakozni.
Előző félévben már hárman jártunk együtt egy másik tánciskolába, de hát egyrészt messze volt, másrészt meg rémes volt a karácsonyi koncert – nem a mi ízlésünk.
Na, hát összejött vagy 9 gyerek az oviból!
És a helyi és a tanár is csodálatos!
anynira boldook vagyunk mindannyian!és hát a gyerekeink!! 🙂 🙂
imádnak együtt táncolni!!
és teljesen átélem, ohgym ilyen boldogság a kisfiamnak azzal a kislánnyal táncolni hetente egy órát, akivel a legjobb barátok!!
első óra után azt kérdezte a ksifiam, hogy jövünk-e minden nap???
🙂 🙂 🙂
bldogság látni, hogy mennyire jól érzik magukat. ráadásul nagy üvegablakai vannak a tánctermeknek, és minden szülő csodálhatja a csemetéjét óra közben!!
életem egyik legjobb dobása volt, érzem.
és a barátságok elmémlyülnek, közös élményeik szaporodnak, és a szülői közösség is szuperen erősödik.
holnap pl. egyik kisfiú jön hozzánk vendégségbe, mert a szülők dolgoznak, és az ovi zárva van holnap – én meg úgyis itthon vagyok. és legalább lesz játszópajtása a kisfiamnak.
ez azért is szuper, mert a másik kisfiúval sajnos nem tudtunk hosszú távon együtt tervezni. a szülők miatt természetesen. kicsit ideges típusok voltak, és egyszerűen nem viszonozták a mi kedvességünket. egy idő után feladtam. és ím, akkor jön egy másik, egy jobb.
ennek a kisfiúnak az anyukája maga a tündérség.
na. hát minden rendben megy…
most még jó lenne valami finomsággal meglepni holnap az óvónéniket, akik szintén kiteszik a tüdejüket a gyerekekékrt – és még akkor van, aki basztatja őket, a fene egye meg.
na. meglátjuk. már elég késő van…
és elfáradtam… jó éjt mindenknek.
Szerző:
