Pozitív gondolat:
igen, megkaptam már szóban a munkát, jól sikerült az interjúm, akarnak engem, örülnek, hogy végre találtak egy megfelelő embert, és munkába tudok állni február 1.től.És ők is nyugodtabbak lesznek, ha írásba foglaljuk a szóbeli megállapodást, mert nekik is érdekük, hogy egy megfelelő ember kezdjen dolgzoni náluk minél hamarabb.
megelőlegezték nekem a bizalmat, és nem fognak most még utánamérdeklődni hogy vajon mennyit voltam betegállományban… Ha már eddig nem kértek referenciát rólam a mostani főnöknőmtől, akkor most már, hogy eldöntötték, hogy engem akarnak, nem is fognak.
Már más dolgok kötik le az energiáikat- mert egy oviban rengeteg tennivaló van. Én már egy elintézett dolog vagyok. Akarnak engem és kész. Belémszerettek. És én is beléjük.
ez így igaz.
amikor felhívott a főnök, hogy akar engem, akkor azonnal igent mondtam.
pedig határozottan sikerült azt a benyomást keltenem, hogy több választási lehetőségem is volt!! pont az interjú alatt csörgött pl. a telefonom!!
és nem küldtem ki másodjára is a jelentkezésemet, amikor másodszor is meghirdették az állást… nem futok egy olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, gondoltam!! és jól tettem!!
tehát nyugi, nyugi, semmi pánik!!!!
Nem foglalkoznak velem, és a mostani főnöknőm sem akar ártani nekem, örül, hogy kaptam munkát, és nem érdekli, ohgy hogy boldogulok.
megértette, hogy túl nehéz volt nekem a hajnali kelés, és hogy most találtam egy számomra sokkal kedvezőbb munkahelyet.
és levonta a tanulságokat ő is – magasan képzett munkaerővel – velem – kicsit kesztyűsebb kézzel kellett volna bánnia, mert ez egy nagyon nehéz munka, és én a jó önéletrajzommal könnyen találok másik állást, mert lasszóval fogják az embereket az ovikban…
mindketten tanltunk az esetből, és megyünk tovább…
én már tervezgetem az új időbeosztásomat…
hogy fél nyolctól 3ig, vagy fél 9től 4ig, vagy fél 10től 5ig fogok dolgozni.
istenem, mennyire szuper lesz.
lesz lehetőségem edzeni, merrt ott van a közelben az edzőterem!!
akár munka előtt, akár munka után!
3-4ig tökbiztosan, és reggel is mondjuk fél 9től fél 10.ig. akkor viszont a férjem kellene vigye a gyereket az oviba… ez nem jó. na mindegy. valahogy majd kialakul.
istenem, csak túléljem a mai napot valahogy . elfoglalom magam házimunkával, rengeteg a tennivaló!!!!!!!!!!
most kimosok, megfőzöm a zellerlevest, kiteregetek, és a papírjaimat is kcisit elrendezgetem…
vásárolnom is kell dolgokat – át kell néznem ismét a ruhatáramat, hogy vajon tényleg mindenem megvan-e az új munkához.
és kicsit vidámabban és kreatívabban is öltözködhetnék, elvégre az ovi az egy vidám hely…
lehet, használtan veszek néhány kis vidám cuccot.
hajrá, új életre fel!!!!!!!!!!!
semmi szorongás!+!+!+!+!+!+!+!+!+!+
Szerző:
A hagyma pirul. a zellerleves készül…
Nem gondolok rosszra.
Beszéltem a szomszédasszonyommal, aki nagyon kedves és nagyon jóban vagyunk, és üzletasszony!! van óóóriási tapasztalata.
Meghívtam ebédre szerdára – nagyon örült neki! és akkor megbeszéljük, mit is szeretnék és azt hogyan lehetne…
nagyon boldog vagyok.
főleg attól, hogy ösztönösen msot valami jót csináltam!!
hiszen szomszédasszonyom kicsit meg is van hűlve, és tudom, hogy a konyhában ő nem olyan ügyes – és egy finom meleg zellerlevesnek biztosan fog örülni, reszelt sajttal, pirított zsemlekockával –
tehát tk. el vagyok csodálkozva magamon ,hogy milyen ügyesen, ösztönből jól sikerült az első komoly üzleti megbeszélésemet megszervezni!!
mert a közös evés az mindnig nagyon nagyon jó idnítás!4
ezért vannak üzleti vacsorák! és ebédek! mert a finom étel az nyugtató, jó hangulatot csinál, oldja a feszültséget, stb. – ezt valami komoly könyvben is olvastam!!
tehát közösen fogunk ebédelni, és ezzel megalapozzuk egy jó közös együttműködés lehetőségét.
és…
ez menekülés a szorongás elől is…
szerveztem egy programot, az üzleti tervemhez passzolót!
Mert ha nem sikerül ezt az állást megkapni, (holnap megyek aláírni a szerződést, és nagyon nagyon szeretném!…)
mégis úgy próbálok rágondolni, hogy hát nem a világ vége,
(jaj, de azért nagoyn fájna!!!!!)
elvégre egy baromi rohadt nehéz állás az óvodai asszisztens… bizony, nagoyn kemény állás a valóságban. lefoglalni 14 4 évest folyamatosan, kinnn, a hóban, benn, a melegben, ebédet készíteni, kézimunkázni, kirándulni, öltoztetni, vetkőztetni, folyamatosan pörögni, mint egy ringlispil, hát baromi fárasztó.
tehát ha nem sikerül, akkor sem esek kétségbe, akkor megyek más irányba, előre, előre, előre.
nem gondolok rosszra.
csak előre.
üzletasszonyi jövőmet is építgetem!!!!!!!!!!!
szép lassan… türelmesen.
nagoyn sok munka.
szerdán már akarok mutatni valamit a szomszédasszonyomnak, hogy mire gondoltam. ezt is jól elő kell készíteni…
Húú ezek remek hírek amarilla! Nagyon klassz volt olvasni, amiket írtál, sugárzik belőle az optimizmus az energia! Annyira örülök, és hogy ilyen sikered volt, tökjó!
Klassz, hogy főzöl levest a szomszédodnak, biztos hogy értékelni fogja, s valóban az étel nyugtató hatású. Tényleg csak azt tudom mondani, öröm olvasni amiket írsz!
Amugy szerintem nagyon tehetséges író vagy. Lehet ilyesmivel is foglalkozhatnál még. =)
Minden jót!
Hahó, harmony, köszönöm! 🙂
nagoyn kedves vagy!
Azért írok ilyen részletesen, hogy lássátok, akik még az elején vannak ennek a betegségnek – borderline – hogy meg lehet gyógyulni belőle, az ember nem lesz tökéletes, de az önértékelése sokkal jobb, és nem küzd már foggal körömmel, ohgy elfogadtassa magát olyan emberekkel, akik csak kritizálni bírnak.
akkor odébb lehet állni.
fontos, hogy minden borderline tudja, hogy vannak lehetőségek az életben!
Na. Ma aláírtam a szerződésem, és meg vagyok nyugodva.
Igaz, még mindig lehet elállni tőle, de alapvetően jól mennek a dolgok eddig.
És mivel cégen belül maradok, a fizetésről sem kellett egyezkedni, mert csak a munkavégzésem helyszíne változik, a munkaköröm nem.
hát nagyon nagy kört futottam, a férjem az teljesen odavan tőlem.
🙂 🙂 🙂
azt mondja, fantasztikus vagyok. és szerintem is! 🙂
már nagoyn várom, hogy kezdjek jövő héten!!
mindenkit ölelek, és üzenem, hogy a világ nem egy annyira félelemtes hely, mint amilyennek néha tűnik.
vannak nehézségek, de azokkal szembe lehet nézni.
ölels mindannyiótoknak.
Ja, és beszéltem a volt terapommal, azt mondja, hogy szerinte kicsit túl sok a terápia, amit beterveztem magamnak, nem kell ennyire rágörcsölni a témára, bízzak a saját belső fejlődésemben.
és együtt örültünk annak, hogy már nem vagyok bordi!!
a stresszt igaz, rohadt nehezn bírom, akkor ki tudok nagoyn készülni, meg bepánikolni, de a volt terapom azt mondta, hogy ha nehezen megy valami, akkor igenis bekaphatok valami kis szorongáscsillapítot.
van még az otthoni készletemből.
és igazán jól is alszom, és minden a legnagyobb rendben van.
hurrá!!!!!!!
érzem hogy ez az évem is fantasztikus lesz, mert tk. az előző is az volt, csak az utolsó hónap sikerült kicsit hajmeresztőre. most már azon is túlvagyunk…
Tök jó h már sínen vagy! Majd írd meg milyen volt az első nap az új helyen!
Szia, SD, jó, majd megírom.
Ez a sok pozitív duma ám öngyőzködés volt… mert majd összefostam magam egész nap a szorongástól, hogy jaj, most fog kiderülni, hogy hazudoztam, hogy milyen szuper gyerekkorom volt, és közben meg idegösszeomlással akármivel két hónapja betegállomáynban voltam…
de végül lement a nap jól, és most már kezemben van az írásbeli szerződés is.
és tényleg várnak, hogy kezdjek.
na. hát majd írok, hogy milyen volt az első nap.
de tény és való, hogy papíron álommunka, ennél jobbat egyzerűen nem kívánhatnék magamnak!
mert közel van, emberibb időpontban nyit, és a korolszály is az álmom, mert a kisfiammal teljesen egyező korcsoporttal leszek, 4 évesekkel, akiket ráadásul tök ismerek, mert hát az én gyerekem is…
na. majd írok.
Ma sikerült halálintelligensen elköszönnöm a volt mh.emről. Vittem virágot, csokoládét szívekkel, és virágos elköszönő képeslapot, amire ráírtam hogy kedves főnöknőm és kollégák, köszönöm a közös énekeket, kirándulásokat, mosolyokat, magammal viszem őket. Öleléssel – én.
örültek neki, igazán.
és így is igaz, így is gondolom. Nem kell rájuk acsarkodni, még ha sokmindent én másképp is csinálnék.
különbözőek vagyunk és kész.
megyek odébb, ahol talán jobban megbecsülnek majd…
reméelm.
jó éjt nektek.
tényleg nagoyn jó szériában vagoyk…
Szia Amarilla!
Jó olvasni amit írsz. Nagyon jól fogod fel a veled történteket. Ha igy nem megy, akkor majd megy más másképp. Hogyan gyógyultál ki a bordiból, mert hogy én is az vagyok..Üdv.
Nehezen… 🙂
a történeteink között két részben írtam magamról -az elsőben főleg a hátteremről. a másodikban főleg a gyógyulásomról.
ha van még kérdésed, írj. szívesen segítek, amit tudok.
kell egy jó terap. és olvasni is kell. és akarni meggyógyuni.
a legnehezebb: feladni a nagyon intenzív érzelmeket…
a terapom anno azt modnta, hogy nehéz feladni, mert jó!!
de gyötrő is. tehát a hőfokot mindenképpen úgy kell elgondolni, hogy jó lenne lejjebb csavarni…
mert könnyebb úgy élni és kapcsolatokat ápolni. nem beledögleni mindenbe…
meg lehet tanulni.
drukkolok, itt vagyok, olvaslak, segítek, ha tudok…