Az az igazság, hogy körülveszem lassan magam emberekkel, akik átlátnak a védőfalaimon, és akiket én magam beengedek.
és ezek segíenek, hogy ne omoljak össze.
jó volt hallani w.től, az óvodavezetőtől, hogy nem kell pl. szeretnem a szüleimet. és az, hogy most öregek és betegek, nem mentesítni őket a felelősség alól, amit tettek velem.
nem kell szeretni a szüleimet…
nem kell szeretnem a szüleimet.
és ahogy leírom, m égis beleborzongok. annyira kibaszottul nehéz ez.
főleg így karácsonykor… Megélem, hogy milyen eszméleten nehézt kibújni a szülők tonnányi súlya alól.
mert az ember így van huzalozva – hogy a szüleit szeretnie és tisztelnie kell.
akármilyen szülők is azok.
hm. Hellinger biztosan a szülőknek adna igazat…
mert ő megérti az ő traumáikat is.
amiket aztán rajtam vezettek le.
Szerző:
