Kedves búralákók, derűsek, borúsak, kilátástalanok (főleg)!!!!
Én egy napja léptem be a ti búrátok alá. Most ismerkedem a honlappal, a feladatokkal, a rovatokkal, a blogerekkel… általában a ti világotokkal. Azért jó ez nekem, mert – vélem – ez az én világom is. Nagyon sokáig, mnitegy 15 évig jártam a súlyos idegbetegség katlanának sötét bugyrait, kivilágítatlan sikátorait. Maga volt a pokol. Nem tudom, milyen az igazi Pokol, de hogy az enyém elképesztően rettenetes volt, azt bizton állíthatom.
Kikecmeregtem belőle.
Vélem, ez sokatok számára fellengzős, hihetetlen állításnak tűnik, és majd azt várjátok, mikor jelzem, hogy visszacsusszantam a mélybe. Lehet, hogy így lesz. Ám egyelőre – sok éve – a felszínen vagyok. Ha lesz elég türelmem hozzá, ezen a helyen elmesélem elsősroban magamnak, és Nektek is, hogy mi, hogyan történt velem, és ezalatt remélem, azt is tisztázom magammal, hogy miért történt így. Legalábbis megpróbálom.
Egyelőre ennyi.
Szerző:
Nagyon várjuk!!!