Olyan rohadtul szerencsésnek érzem magam, hogy megtalálom a „jó embereket”…
David egy kanadai Feldenkrais tanár, aki Bécsben él. És évente kétszer jön Osloba. A fene tudja, hogy miért, mert olyan nagoyn jó pénzt szerintem azért nem keres, de mindenesetre jön és tanít.
Én meg privát órákat szoktam venni tőle, és többnyire a kurzusára is elmegyek, de most nem merek, mert túl sérülékeny vagyok…
Szóval. Tőle tanultam a trükköt.
Gondolj egy emberre, akivel nehéz a viszonyod. (azér ne a a szüleidre ,ha lehet. valaki másra – főnök, munkatárs, beosztott ,szomszéd, gyerek, lehetőleg ne a sajátod ,stb.)
namármost – jelenítsd meg a lelki szemeid előtt – vagy nézd a fotóját.
ha már „látod őt”, akkor takard le a jobb szemedet, és nézd őt csak a bal szemeddel.
Mondd ki hangosan, hogy mit látsz, és milyen érzések keletkeznek benned.
Most csináld ugyanezt a másik szemeddel.
tanulság?
a Feldenkrais tanárom szerint nem arról van szó, hogy csak az egyikszemünkkel kellene nézni a világot, hogy boldogok legyünk – inkább arról, ohgy a két szemünket harmóniába hozzuk.
nem könnyű. de nem is lehetetlen.
addig is, amíg ez mgé nehezen megy, olykor letakarom a -… jobb szememet, és csak a ballal nézek a vélt ellenségeimre…
és olyankor meglátom, hogy né, hát nem is olyan rémesek, mint ahogy olykor gondolom.
jó gyakorlást nektek is!