Hm. Az új pszichológusom férfi. Őrületesen más a dinamika, mint bármikor korábban.
Az emberben keletkezik egy belső konfliktus – tudja, hogy a pszichológus „lelki orvos”, lelki bizalmas, mindent el lehet mondani neki – de ugyanakkor valahogy azt is érzi ,hogy azért egy férfinak már nem mindent mond el az ember.
Inkább tartja magát!! 🙂 🙂
Inkább „szeretne megfelelni”, szeretne „tetszeni”, szeretné a legjobbat kihozni magából.
Egészen döbbenetes élmény – korábban még sosem volt rézsem ilyenben.
Kóválygok… Talán edzeni is elmegyek újra – a biciklibalesetem nagoyn megviselt, most már talán újra képes vagyok összeszedni magam…
sokat, sokat foglalkozom azzal, hogy „feldolgozzam” a párbeszédeinket, a nonverbálisainkat…
fontos nekem a visszejelzése.
nem rajongott az ötlettől, hogy egyetemre akarok menni…
ez persze nagyon fájt. de lehet, hogy ez a realitás.
és különben is , pénzt keresni szeretek, és a munkahelyemen is képződöm….
és tény, hogy sok a lehetőség a cégemen belül…
most már kezdem azon is túltenni magam, hogy az egyik legpocsékabb óvodába kerültem a cégen belül. sebaj. talán ebből is ki lehet jönni valhogy pozitívan, és nem fogok egyfolytában kiborulni, hogy már megint mi történt.
lenyugszom. mosolyogni megtanulok. kezelni a stresszhelyzeteket. okosan, higgadtan, felnőttesen.
a pszichológusommal egyébként úgy érzem magam, mitn egy tinilány…
még jó, hogy nem vörösödök el egyfolytában. 🙂
érzem, hogy most megint kinyújtózkodom lelkileg, hogy most megint valami olyat kapok ebben a kapcsolatban, amit nem kaptam meg soha korábban – egy szerető apa kedves figyelmét a kamaszodó lánya iránt!!! ??? – és ezt most megkapom. felkavaró, felemelő, intenzív. repít. hogy hova, azt még nem tudom…
Szerző:
Liliom, Köszönöm, hogy te is megosztottad itt ezt az élményedet velem 🙂
Igen, nagyon érdekes.
Korábban bent a Tündérhegyen volt egy férfi terapeutám, zeneterapeutám, totálisan beleszerettem, azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány, – nem tudtam kezelni a dolgot, átszakadt minden védelmi rendszerem, birtokon belül volt -, vinnyogtam a fájdalomtól, amikor kiraktak, hogy „már elég jól vagyok”… Hónapokig hívogattam telefonon. Rettenetes volt. Aztán begyógyult a seb. És ő ajánlotta nekem aztán azt a terapot, akihez 3 évig hűségesen jártam…
Ebbe a kis csitribe nem fogok beleszeretni, de azért akkor is – nagyon felkavaró, ha az emberrel flörtölnek!! 🙂
Aztán az is, ha visszaveszi ezt a flörtölést. (sejtésem szerint egyébként azért, mert kapott szupervizort, aki jól lebaszta, hogy egy bordival első ülés után csak azért mert a bordi becsszóra azt mondja, hogy jól van, kishaverkám, nem flörtölünk!!! – mégpedig azért nem mert akkor szerencsétlen bordi nem tudja idehozni az esetleges frusztráló, negatív érzelmeit, esetleg szeretne egy jó nagyot bőgni, és akkor nme tud, mert szeretne megfelelni a kis flörtölős jóképű pszichológusának. )
szóval, most nem flörtölünk, és szerintem ez nagoyn rednben van, még ha kicsit fáj is és veszteségnek is élem meg – de úgy érzem, hogy meglesz még az is, csak kicsit még össze kell rázódnunk. Tudnia kell, hogy hol tartok, mit bírok el, mit nem, és az életem is úgy ám blokk hol tart…
de nagyon várom a következő ülést, ez tény.
be fogok neki számolni róla, hogy lenyugodtam a munkahelyemen, nem akarok azonnal másik állást találni, tudok úgy viselkedni, mint egy normális ember. legalábbis képes vagyok ezt a látszatot kelteni.
és teljesen nyílt, bizalomteljes, már-már „intim” kapcsolatot akarok vele – azaz felnőttek beszélgetnek – és emg fogom kérdezni tőle, hogy van-e szupervizora.
és azt is el fogom talán neki mondani, hogy igen sok energiámba került feldolgozni azt a dinamikát, ami most kettőnk között zajlik…
azt hiszme. aztán majd meglátjuk, hogy viselkedem, ha valójában ott ülök.
nagoyn izgi. most már jól vagoyk.
és sokmindent megértettem magamból a hétvégén. ez jó. a férjemhez való kapcsolatomat is alakítja, jó irányba, érzem.
szóval, minden oké. úton vagyok ismét. egy belső úton…
további szép napot!