Amikor az éti csiga éppen csak kidugta a csápjait és a fejét a házából, hasonló helyzetben vagyok én is. Bizalmatlanul vizslatom a környezetemet, hogy tényleg előmerészkedhetek, semmi veszély sem fenyeget. Egy depressziós mélypont után megfontoltan kell mozogni, különben visszaszédülhet az ember a gödörbe. Az pedig elég ronda és fájó élmény lenne. Ezért most csigalassan kúszok elő önön árnyékomból.
6 gondolat erről: “Óvatos csiga-állapotban”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Andrea!
Aggódtam érted.Mi történt a kineziológusnál?
biztató ez a bejegyzés.
Nincs kedvem írni a kineziológusnál lezajlott 3 órás beszélgetésről. Az általa feltárt és kezelt problémáim az én személyes, gyarló, nevetséges gondjaim.
Hogy lehetne nevetséges, ami neked gond?
Ha nem akarsz beszélni róla,akkor nem kell.Csak annyit kérdeznék,mostani véleményed szerint lehet ez egy új út kezdete?
Érdekes volt. Sok mindenre rámutatott más nézőpontból, amikről már eddig is voltak sejtéseim. Rajtam áll, hogy mit kezdek a kapott segítséggel. Igen, ha úgy döntök, könnyen lehet egy új út kezdete.