A bolond nagymamám mindig azt mondta az anyámnak (a lányának), hogy büdös a szája.
Szegény anyám gyakran húzott titokban a borsszesz üvegéből, különösen, ha valami fontos találkozója volt valakivel, és gyakran kérdezett engem is, amikor már felnőtt voltam, hogy nem büdös-e a szája. Dehogy volt büdös.
A nagymama nekem is mondta, hogy büdös a szám.
anyám szerint a nagymamának nagyon érzékeny orra volt. Messzirő megérezte pl. a húsbolt szagát…
Eléggé meglepődtünk anyuval, mikor rájöttünk, ohgy ez az egész büdös-szájozás a nagymamától ered, és hogy többek között talán ezért is nem puszilgatott minket anyu, és talán őt sem puszilgatta a nagymama.
…
a nagymamám egyszer azt is mondta, hogy ne menjek közel a villamoshoz. A villamos kereke úgy húzza az ember szemét…
aztán jópár év múlva – még szuicid koromban – azt találtam mondani a terapomnak, hogy félek, hogy egyszer a villamos alá lépek.
Hát ugye, nincsenek véletlenek… – miért is ne pont a villamos alá lépnék?
……………..
cirkusz: nagymamám egyszer elvitt cirkuszba. még kicsi voltam.
néztem elbűvölve a légtorászokat,é s azt mondtam a nagymamámank: most én jövök! és teljesen tűzbe jöttem! – – dehogy jössz te! – torkollt le… – rosszul esett.
( 🙂 )
az óvóhelyen a nagyanyám nem félt, amikor bombáztak a háború alatt.
összegyűjtötte a gyerekeit, átölelte őket, és énekelt nekik.
…
don kanyar – a nagyapám lábujjai lefagytak. de hazajött.
…
56 – a nagyapám volt mindig az első az óvóhelyen. félt.
a többiek nevették, hogy milyen gyáva. erre mindig csa kazt mondta ,hoy ő járt az don kanyarban, ő látott már háborút és lövést, és ő tudja, hoyg mitől fél.
aztán lelépett amerikába.
anyu: ő is elindult a határ felé, az akkori udvarlójával.
de nem tudta otthonhagyni a nagymamát, a bolond anyját.
ez az én anyám.
az én bolond, bántalmazó, goromba, dühöngő, vadállat módon őrjöngő anyám ez. aki kötődik. és így szeret. ha baj van, gondoskodik.
nem hibátlan.
szőlőspiskóta. – szőlő nélkül. – soha egy receptkönyvet nem vett a kezébe. azt főzte, amit tudott, amire emlékzett a saját anyjától.
18 éves koromig minden áldott vasárnap rántott disznóhúst ettünk.
ő nem evett sem csirkét, sem halat.
és utált szegényem főzni…
és mindig attól félt, ohgy nyers marad a hús közepe, és halál szárazra sütötte a húst.
hétvégenként leggyakrabban jelenetezett, hogy miért nem akarunk mi oda menni kiránydulni, ahova ő akar.
szegényem, próbálkozott. mert igen, meg kell tervezni a hétvégét. nem leht csak úgfy, hogy elmenjen a semmibe. értem én ezt most már jól…
én is anya lettem.
nehéz egy gyerek.
istenem, hogy megvert néha. legtöbbször igazságtalanul.
villamos. egyszer pánikroham tört rám a villamoson. suliból jöttem, felszálltam a villamosra. elkezdtem olvasni, de szédülni kezdtem, így abbahagytam… azt hittem, csak azért, mert ráz a villamos… de továbbra is fájt a fejem… bekaptam egy darab csokit… akkor sem múlt el… fulladozni kezdtem… leszálltam a blahán a végállomáson… aztán átszálltam a 4-6osra, nagy volt a tömeg. iszonyat hányinger jött rám… szemben két tini lány beszélgetett arról, hogy szexeltek a hétvégén… gyorsan leszálltam, és jobban is lettem… hazasétáltam…utána szinte minden éjszaka villamossal álmodtam. láttam, hogy valaki aláesik…az arcuk nem volt kivehető, de borzasztó volt… sikerült a terápiára bevinnem, és helyrehoztuk. egy darabig nem szálltam villamosra, még ha gyalog is mentem és hallottam a kerekek csikorgását, vagy csak azt, hogy elmegy mellettem, kirázott a hideg. de aztán fokozatosan egy-egy megállókra felszálltam… aztán egy idő után egyre hosszabb utakat tettem meg.
igazából a mai napig utálom a villamost. nem tudom miért, vagy mi hozta ezt ki belőlem, de nem nagyon szeretek villamoson, vonaton, metrón utazni…(kiderült később, anya mesélte, h apám is viszolyog a metrótól, sose ül fel rá.)
have you got my private message?