blokkolom a sole92-t

Babarczy búrája

Örülnék ha téma lenne a honlapot üzemeltető Babarczy és a Búra viszonya. Én azt gondolom erről – az utóbbi pár évet figyelembe véve – h ez egyfajta nem anyagi  értelemben vett [persze lehet h az is] üzlet B számára, ami része, v. inkább bázisa annak a közéletben róla tudatosan épített képnek ami a különböző tv szereplései alkalmával [szerkesztett, vágott műsorokról van szó  – melyeknek már szinte kötelező eleme, h sírva fakad bennük] alakítódik ill. -egyben- kerül felhasználásra [is]. És azért kap ez hangsúlyt – a tv szereplések során, a depresszió-Búra témakörre fordított percekben pontosan mérhető – mert nincs más olyan érdeklődésre számot tartó téma amit vele kapcsolatba lehetne hozni, azaz nincs olyan értékelhető tevékenysége ami hasonló [v. nagyobb] mértékben indokolná a tv-beli szerepeltetését, csak ez a(z) [felvállalásában] egzotikusnak beállított, de valójában Magyarországon népbetegségnek tekinthető depresszió. Kérem, feszül itt egy ellentmondás! Vajon miért nem tűnik fel senkinek, miért nem kerül szóba, h maga a honlap üzemeltető kevesebb időt tölt itt, kevesebb energiát fordít a saját honlapjára, mint amennyi időt, energiát szánok pl. én arra, h megírjam az üzeneteket, de mindeközben a vele készült tv interjúk meghatározó része (és nem csak időtartam, hanem hangsúly szempontjából is) az ő nagy depressziós betegsége ill. maga a honlap? A tény miszerint nem tölt itt időt [szinte semmit], nem vesz részt az oldal életében, nem ismeri a felhasználókat, azok problémái nem érdeklik őt, nem beszélget velük stb. – szerintem – nem jogosítja fel őt arra, h úgy állítsa be ezt az egészet a riportműsorban, mintha meghatározó része lenne az életének. És ha nem ez az életének a meghatározó része, akkor a róla szóló műsorban miért nem az kap hangsúlyt, ami viszont az?



Sorica123 írta:
„Ha egy adott terápia vagy doki nem működik nálam, akkor nem ragadok nála.”

Kérem, ha már egyszer a jó isten megáldotta kegyedet egy olyan fogalmazókával, amivel csak keveseket, akkor miért enged meg magának ilyen tahó mondatot? Hagyja az ilyen megnyilvánulásokat a moderátori analfabétizmusban szenvedőknek!

Mit jelent a „működik a terápia” v. a „működik a doki” szintagma?
Azt akarja vele kifejezni, h eredményes-e a terápia? Mi alapján véli eredményesnek v. eredménytelennek a terápiát? Miért tartja kizártnak, h a terápia Ön által vélelmezett eredményessége köszönő viszonyban sincs a valósággal?

Sorica123 írta:
„Olyan nincs, hogy nem értem meg magam az orvossal, de erőltetem…”

Ha elfogadja a terápiás szituációt, aminek alapja az, h a terapeuta valamiféle tudásra hivatkozva azt állítja magáról, hogy jobban ért magához, mint saját maga saját magához, akkor elveszett emberré válik egyből, és érvényesen nem lesz abban a helyzetben, h megítélje azt, h „működik-e [a terápia v. a doki”]”, ill. a „megértés” jelen van a kapcsolatban. Természetesen a gyakorlati lehetősége megvan arra, h önszántából befejezze a terápiát [akár a terapeuta akaratával szemben], de ez az opció pont azt jelzi, hogy valójában sosem fogadta el a terápiás szituációt és a terapeutai dominanciát.
Tegyük fel h „működik a terápia”, tegyük fel, h ezt azért állíthatjuk, mert a terápiás ülések alkalmával olyan élményekkel gazdagodik a múltjából előidézett emlékekkel v. aktuális történesek terapeutai aspektusaival kapcsolatba kerülve, amiket korábban nem tapasztalt élete során, és ezen élmények újszerűsége, érdekessége, izgalmas mivolta eleve érvényesíti az Ön számára a terápiát, mint gyógymódot. Azonban kérem ne felejtse el, hogy pl a depressziós emberek viszonya a betegségükhöz kettős! Egyszerre szeretnének tőle megszabadulni, de egyben ragaszkodnak is hozzá – bármennyire is paradox – olyan képen érzik sajátjuknak a depressziójukat, mint valamely testrészüket. A konfliktus adja magát! A terapeuta egy olyan betegségből akarja kigyógyítani amihez ragaszkodik is. De ez csak akkor lehetséges számára, ha Ön jobban bízik az ő értékítéletében, mint a sajátjában, és akkor is hajlandó elfogadni azt, ha az Önnek szenvedéssel „a meg nem értés” érzésével jár együtt. Ha Ön ezt nem hajlandó vállalni „nem erőlteti”, akkor sosem fogadta el a terápiás szituációt (vagyis alapjában véve az én véleményemet osztja azzal kapcsolatban)

Sorica123 írta:
„az értékek nagy része nem mérhető egzaktul. Ezért tartja sok ember áltudománynak a pszichológiát – ami megint csak erős okostalanság, mert azon alapul, hogy ‘nem értem, tehát csak baromság lehet”

Nem tudom, h konkrétan engem pl a „sok ember” közé kívánt-e sorolni –  ha igen, akkor közlöm, h tévedett. A pszichoanalízis nem azért tudománytalan, mert azt „sok ember annak tartja”, hanem azért mert ez ismeretelméleti alapon [ha úgy tetszik tudományosan] igazolt tény. Nem tartás v. nem-tartás kérdése, hanem tudás v. nem tudás kérdése. Ismételten felhívom a figyelmet, h doktornő reagált arra kommentre amiben ez az állítás szerepelt, és maga sem vitatta ezt az állítást, helyette másra terelte a szót a „hatásosságra” és a „hatékonyságra”. A pszichoterápia eredményességének mérhetősége ezután került szóba, hisz érvényesen csak akkor beszélhet valaki „hatékonyságról” ill. „hatásosságról”, ha mondandóját mérési eredményekkel tudja alátámasztani. Az előzőleg feltett kérdés pontosan van megfogalmazva mert nem arra vonatkozik,h mi a különbség a terápia utáni és előtti állapot között, hanem, hogy milyen mértékű az a változás ami a terápia [közvetlen ill közvetett]hatásaként jött létre. Tehát a pacikliens depressziós állapotát pl. egy elképzelt depresszió-életöröm-kvóciens [dék] mértékegységben fejeznénk ki, akkor pl. a 56dék -nyi mért javulásból meg kéne tudni határozni, hogy hány dék-nyi javulásért felel maga a terápia és hányért a tény, hogy közben a pacikliensnek kisbabája született [ill. egyéb más hatások]? Én úgy látom, h a pszichológia nem képes sem arra, h definiálja mit jelentene az 1dék -nyi mennyiség, sem arra, h bizonyítsa h a terápia milyen mértékben járult hozzá a javuláshoz. De lehet, h csak az én képzeletem szegényes, ezért tettem fel kérdést:

Milyen objektív módszerrel mérhető a pszichoterápia eredményessége?
Milyen mérési bizonytalansággal terhelt a kapott eredmény?

Válasz nem jött.

24.óra írta:
„Te kiket képviselsz? Valami jogvédő vagy, vagy mi? Miert érzed szükségesnek itt ezt a felvilágosító munkát? Van benned valami küldetéstudat?”

Én szeretném, ha a kérdéseim és a felvetéseim legitimációját nem az adná, h elképzelhető vagyok-e jogvédőként, ahogy azt sem szeretném, ha ezt a feltételezett küldetéstudatom adná, hanem annak örülnék, ha ezt a kérdések és felvetések tartalma, értelme jelentené, azaz önmaguk okán lennének érvényesek, és azt, h ki és milyen okkal, szándékkal tette őket a magam részéről mellékes körülménynek érzem. Pont ezért szerepelt erről egy bekezdés az előző levélben, reméltem nem igényel további magyarázatot – de ezek szerint tévedtem.

Technikai közlemény: aki nem akarja olvasni a jövőben az üzeneteket, az a sarkanyemesenek [at] gmail [dot] com címre küldött e-mail -ben tud leiratkozni. Fontos formai követelmény, hogy a tárgy mezőben [subject] csak az egy szó szerepeljen, az h „leiratkozas” – így ékezet nélkül, a levél törzsében [body] pedig a felhasználói nick név és semmi más.