Lassan megértem – nem csak azt, hogy „van kiút a pokolból” – hanem azt is, hogy az élet bármilyen pontján és bárhol van az ember, mindig nagoyn sok a munka. Fizikailag és lelkileg is.
Nem lehet megúszni, sem betegen, sem egészségesen.
Az élet tele van kihívásokkal.
Neki kell veselkedni. Ebből áll az élet.
De szenvedni, gyötrődni, meghalni akarni, lángolni a szerelemtől egyik nap és a kútba ugrani a másik nap, gyűlölni magamat és a világot – elfeledkezni arról, hogy milyen az JELENben lenni – ez mind nem tartozik szorosan az élet kihívásaihoz.
Ez a betegség kihívása, és ezt le lehet győzni.
Ez a szeretettelenség és az őrület, a fájdalom és szenvedés, társtalanság, magány, és sötétben botorkálás rettenete. Ez a rettenetes szülői hangok hallása a fejben. És ezek a hangok ott vannak, olykor ordibálnak, olykor tettelegesn is bántalmaznak, olykor csak kicsinyesen lesajnálnak, megsemmisítően gúnyolódnak.
Nem ezt érdemeltük gyermekként.
Nem könnyű, de felismerhető, hogy ez egy szülői programozás.
És hogy ettől el lehet szakadni.
Le lehet törölni az első telepítést, és lehet egy jobb programot futtatni a gépünkön!!
Ami a gyógyulás után van – az már a szeretet kihívása.
Megtalálni és megtartani egy társat – szintén kitartó munka. Évekbe telik. főleg felkészülni rá. és aztán nem elrontani. és nem elszaladni. elhinni, hogy igen, szerethető vagyok.
Aztán családot alapítani.
nevelgetni egy gyereket – törődni vele – játszani vele, türelmesnek lenni, finomakat főzni neki, meghallgatni, megfürdetni, lefektetni, éjjel felkelni hozzá, tanítani, beíratni ide-oda, úszni járni,…
magammal is törődni – sportolni, egészséges(ebb)en élni, étkezni, szeretni, dolgozni, kikapcsolódni, pénzt keresni, pénzt költeni, lakást találni, berendezni, tisztán tartani, főzni, bevásárolni, eldönteni, utazni, becsomagolni, kimosni, megcsináltatni, lefotózni, levideozni, lemásolni, beíratkozni, levizsgázni, elköltözni, kidobni, megtartani, átépíttetni, megtanulni valamit –
ezek mind teljesítendők…
egy betegnek lehetetlenül nagy feladat. egy egészségesnek sem könnyű – de az életért érdemes küzdeni…
Szerző:
Természetesen az anyám is borderline, még akkor is, ha nincsen betegségtudata.
40 éves koromban kell hogy megértsem, hogy az alapruhatárhoz tartozik az esőkabát!!!!!!!!!!
mert nem emlékszem rá, hogy gyerekkoromban lett volna esőkabátom!!!!!!!4
arra viszont jól emlékszem, hogya ruhatáram nagoyn béna volt mindig is.
most is küzdök vele.
cipőügyileg is egy katasztrófa a cipősszekrényem.
és holnap utazunk. budapestre. itt állok és nézek körül kétségbeesve. mi a fenét csomagoljak???
9 napig leszünk otthon, hőség is lesz meg hűvösebb, esősebb idő is.
mindenre kell gondolni.
a gyerekemre is.
püff.
már megint egy életkihívás!!
Szia!
Ez a bordinak lenni cimű írásod nagyon tetszik. Nagyon…. De tényleg ennyire nehéz. Minden olyan nehezen megy. Miért? Sokszor kérdem mi értelme ennek igy? Nem tudok belőle kimászni. Most is kórházban vagyok és infúziót kapok, hogy valami élet szálljon belém. Igen, kéne ezt is meg azt is, meg mindent csinálni, de nem megy. És nem tudom hogy érhetném el hogy menjen. Már jópofit sem tudok semmihez vágni. Persze szeretnék, de az is csak egy álca. Most mint egy robot, próbálom óráról órára tenni amire képes vagyok, vagy amit kérnek tőle, ennyi – érezni már nem megy, nem akarok. Szerinted le lehet ezt rakni valamikor? Vagy örökké bordi leszek? Neked mit mondtak erről a dokik? Üdv.A.
Szia’
Köszönöm a visszajelzést.
igen, nagoyn nehéz. tudom.
És le lehet rakni. De AKARNI IS KELL LERAKNI. Ez az igazán nehéz része!!! mert az ember azt hiszi, hogy enélkül a hátizsák nélkül ő már nem is ő lenne. Pedig igen. Egy kicsit másmilyen ő!! 🙂
EL KELL VÁLLALNI A FELELŐSSÉGET!
Azur, szeretném, ha megértenéd, hogy csak te tehetsz magadért. és hogy ha nem teszel semmit, akkor a dolgok csak rosszabbak lesznek, de javulni nem fognak.
Le lehet tenni, ha igazán akarod.
Sőt, azt mondanám, hogy nagy akarattal – és talán némi erős lelkialkattal – mindent le lehet tenni.
ismerek egy nőt ,akit gyerekkorában a nagyapja molesztált. és ma boldog családanya. ismerek egy férfit, akine kaz egész scaládját kiirtották és meggyógyult, sőt, terapeuta lett.
hinni kell benne, hogy le lehet tenni.
én letettem.
ez nem jelenti azt, hogy hibátalnul működöm. fenét.
de egész más a napi betevőért szorongani és őrjöngeni a fájdalomtól, mint azon görcsölni, hogy milyen színű cipőt tegyek a bőröndömbe.
ugye, érted?
olyan sok öröm van már az életemben.
még akkor is ha bénán öltözöm, és NŐként talán sosem leszek igaán kiegyensúlyozott.
de munkát is találtam most már és nem adom fel, akkor sem, ha most majd pelenkát kell cserélnem.
Mindenhonnan fel lehet állni. Ha fel akarsz.
akkor meg fogod találni azokat a könyveket, azokat az embereket, azokat a helyzeteket, amik előrébb visznek az utadon, és közelebb visznek magadhoz.
igen, minden kurva nehéz. ez van. az élet az már csak egy ilyen dolgo.
ne add fel. érdemes küzdeni.
és egy csomó dolog tanulható. tanfolyamokon. én főzni és kifesteni magamat is könyvekből tanulom, tanultam, és most is folyamatosan.
Nekem a dokim annak idején azt mondta, hoyg BÁTORSÁG KELL A GYÓGYULÁSHOZ.
Minden szempontból megéri egy jó terapot találni.
én újságkihordóként kerestem akkor egy állást és szinte minden pénzemet odaadtam a terapomnak.
meg akartam gyógyulni.
sajnos, érezni, azt nem lehet megúszni.
jaj, jaj, jaj, az nagyon tud fájni…
de után sokkal sokkal jobb lesz…
és nicns más út.