Kidobni: lecserélni? megtartani? Mérlegen a párkapcsolat

Bácskai Juli bemutatja – Március 10- én 20’-kor ”Kidobni? Lecserélni? Megtartani? Mérlegen a párkapcsolat.” című előadását az Eötvös u. 10- ben, az Oktogon mellett.  A pszichológus ötleteire improvizál: Kakasy Dóra és Fenyő Iván.Közbehegedül Bóna János

Szerző:

Belépett: 11 év

BÁCSKAI JULI

Blog kommentek: 31Blog bejegyzések: 10Regisztráció: 01-02-2011

12 gondolat erről: “Kidobni: lecserélni? megtartani? Mérlegen a párkapcsolat”

  1.  

     

    Kedves Juli,

    szerény véeményem szerint – 46ik életévem felé közeeldve – úgy látom, hogy olyan nagyon könnyű tönkretenni egy kis emberke szmeélyiségét, informáicóhiány, rémes családi minták stb. folytán, hogy szerény becsléseim szerint gyakorlagilag a lakosság 89 %-a lehet klinikai eset.

    Namostakkor mit csináljon két klinikai eset egymással, ugyebár ez a kérdés???

    szeintem menjenek terápiába együtt!! 🙂

    Aki nem hajlandó, csak rongálni akarja /tudja a másikat – azt ki kell dobni némi türelmi idő után.

    de mennyi az a türelmi idő?? és vajon talál-e az ember mást?

    és vajon kell-e mindenáron gyereket szülni, nemzeni? (mert ha erre a kérdésre igen a válasz, – kiteljesedni, szülőként – akkor ugyebár szerény nézeteim szerint illik is együtt maradni, nevelgetni a kölyköt, mosogatni, teregetni, stb. együtt azért mégiscsak valahogy elboldogul az ember – gyűlölöm a hétvégi cukros apuka intézményét, megőrjít ez az igazságtalanság – stb. stb.

     

    nem tudo. nagoyn kemény téma.

    én olyan elképesztően szerencsés vagyok, hogy az én férjem jó így nekem, ahogy van.

    és én is neki.

    pedig mindketten klinikai esetek vagyunk 🙂

    a gyerekünk viszont már nem lesz az!

    hát szóval, nagy téma, nagy küzdelem.

    nagyon sajnálom, hogy nem bírok ott lenni.

    nagggyon.

     

     

     

  2.  

    Kaptunk időpontot a családvédelmi központban. Meglátjuk, mi lesz belőle – egyéni terap, vagy közös, vagy mifene…

    Azért az, hogy én előző éjjel megálmodtam, hogy a férjem el fogja hagyni a gyereket egy turistahely kellős közepén, és másnap öt perccel az előtt, hogy elhagyta a gyereket, tudtam, hogy el fogja hagyni, és nem csináltam semmit – hát, az elgondolkodtató…

    Akartam? Hogy mindenki megélje? Mert hiába pofázok már régóta, hogy nem vigyáz a gyerekre úgy, ahogy kéne?

    Nem akarom még egyszer átélni. Az az 5 perc túlságosan is sok volt nekem.

    Mondtam is – ugye, tudod, hogy rosszabb is lehetett volna?

    Igen, tudja. De egyébként meg túl sok bulvárt olvasok.

    És nyugodjak már meg, minden szülő elveszíti a gyerekét.

    basszus, de a múltkor majdnem feült a gyerek egy másik járatra bazmeg! És amilyen idióták az emberek, még lehet, ohgy el is vitték volna! És senki nem értette volna, hogy mit beszél!! és hol lakik? és —-

    És különben meg, ugye tudod drágám, hogy ha a gyerek eltűnik, akkor a mi házasságunknak annyi, és az életünknek is annyi?

    Igen, tudom.

    Na, akkor nyomás a terápiába, jó?

    Jó.

  3. Hát, nagyon ügyes vagy a képbeillesztéssel – és nagyon szép csokrokat küldtél… Köszi! 🙂

    Ha valaki véletlenül olyan bátor volna, hogy kimerészkedik otthonról, hogy B.J. színházában tükörbe nézzen, vagy neaggyisten csak elvegyüljön a tömegben, és megpróbálja normális ember kinézetét kelteni, vagy még azt sem, csak van mersze színházba menni, jelen lenni, az életet megszagolni .

    az majd számoljon be, kérem…

Írj megjegyzést