Emlékszem, 2009. májusában voltak oylan asztmás rohamaim, hogy halálfélelemben zokogva támolyogtam be akkor egy pszichoterápiás osztályra.
Tényleg halálfélelmem volt, bár ezt a mégoly súlyos köhögésem sem nagoyn indokolta azért…
Hát így.
Akkor még a világért eszembe nem jutott volna, hogy valami történt velem, régen, amire nem emlékszem.
De a tudatalattimból már fészkelődött valmai akkor felszínre törni. És lassan a tudatelőzetes mezőbe küzdötte fel magát a trauma.
és aztán áttörte a küszöböt és emlékfoszlányok formájában bevillant…
a zeneterápiámban tehát talán ezért nem éltem már át annyira intenzíven a fuldoklást… – mert az asztmás rohamaimban átélteM???
nem tudom.
mindenesetre le vagyok döbbenve…
a tudatalattiban vájkálás az azért nem egy egyszerű mutatvány…
és újra és újra eszembe jut, hogy amikor a terapom még 15évvel ezelőtt piszkálgatta a témát, hogy apuval mi van, semmi, a világon semmi nem volt, amit mondhattam volna…
zéró volt a fejemben. annyni, ohgy nincs jelen.
annyira meg vagyok könnyebbülve. annyira más érzés a mosolyom, a testem.
már a főnököm is mondta, ohgy megváltoztam.
és érzem, hogy tényleg így van.
örülök.
és most örülöik a norvégnak sé az angolnak is.
szépen, kockáról kockára, lépésről lépésre lépegetek előre…
szépne, lassan, megállíthatatlnaul…
nagoyn örülök…
és igen, büszke vagyok magamra!!!!!!!!!
🙂 🙂 🙂
az az igazság, hogy fantasztikus érzés végre nekiállni annka, amiről régóta tudom, hogy ihányzik. az angol….
azt is tudom, ohgy ennyi az egész. nekiülni.
egy év talán – vagy még annyi sem.
és a tanárom itt van a szomszédomban. 🙂
egyelőre csak norvégot fogok vele tanulni, de aztán lehet az angolnak is nekivágok.
egyelőre csináltam egy kis helyet, ahova gyűjtöm a jó angol linkeket, cikkeket, nyelvtanulós videókat. nagoyn nagoyn szuper!!!!!!!!!!!!!!
boldog vagyok, felszabadult az agyamnak egy jelentős kapacitása!!!
a könyvem is alakulgat… a bevezető és az első fejezet kész van…
ezt is szépen, lassan …. komótosan…
adhatnál egy kis ízelítőt a könyvedből 🙂
Ari vagy… Oké, majd magyarítom…
🙂
most egyelőre a norvég szövegszerkesztéssel vagyok elfoglalva…..
de majd adok. 🙂
egy nap egy dolog …. most erre koncentrálok.
ma pl. levittem még néhány ittfelejtett karácsoyni cuccot a kamrába.
ez a lomtalanítás engem baromira megvisel..
nagyon nehéz kidobálnom cuccokat. pedig így csak rakosgatom ugyanaz t a ruhacsomagot évről évre innen oda meg onnan ide… egy rémálom…
ki kéne dobni!!!
ez is meglesz…. szépen, lassan. nem lehet mindent egyszerre… .) 🙂
legalább neked jól telik a heted 🙂 örülök a jókedvednek. megérdemled Amarilla.