Ha valaki nagyon szeretne dobos lenni, de minimális ritmusérzéke van, akkor vállalod a tanítását? Egyáltalán mennyire fejleszthető a
ritmusérzék?
-Abban biztos vagyok, hogy aki vakon születik, nem szerezhet jogosítványt,akit pedig az élet tolókocsiba helyez, abból nem lesz olimpiai bajnok vízilabdázó. Aki képtelen arra, hogy egyenletes tempóban üssön, vagy tapsoljon –van ilyen, de nem sokan- az, jobb, ha más szórakozást keres magának. Egyébként szerintem száz emberből egy ilyen van. Szegénynek dobosként nem sok az esélye, de annyi minden mást is lehet még művelni! Abban is biztos vagyok, hogy a ritmusérzék fejleszthető.
Minden azon múlik, hogy az ember mennyi időt szán rá.
-Egy kevésbé tehetséges de szorgalmas tanulóból is lehet jó dobos?
-Igen! Néha azt gondolom, hogy tehetség nem létezik! Persze nincs igazam,
ez csak az ellentéte annak a gondolkodásnak, miszerint aki tehetséges, annak
minden magától megy. Én úgy gondolom, hogy a tehetség többféle lehet, vannak,
akik könnyen eljátszanak számokat hallás után, mások okosak és könnyen tanulnak,
megint másoknak gyors a kezük, nem kell nagyon technikázniuk, és így tovább.
Természetesen létezik olyan is, hogy valaki nagyon tehetséges, nagyon könnyen
megy neki a dolog, de ez önmagában biztos, hogy nem elég. Nincsenek csodák! Néha
azt szoktam mondani, hogy nem az számít, hogy valaki hány éve dobol, hanem, hogy
hány órája! Hány órát töltöttél a dobok mögött? Az élet kegyetlen, a körülmények
nem számítanak, aki sokat dobol, fejlődik, aki nem, az pedig nem. Ilyen egyszerű!
/Korompay Zsolt
Szerző:
