Szétesettnek érzem a dolgokat körülöttem, és legfőképpen magamban. A húsvét annyira jól telt, kirándultunk, kitisztultnak éreztem a fejemet, friss gondolatokkal töltődött meg, élveztem a természet hangját, jó volt hallgatni a kispatak csörgedezését. Barangolni egy olyan környezetben, ahol nyugalom van és akik ott élnek: biztosan nem szívinfarktusban fognak meghalni.
Jártam-keltem, s közben ötleteltem. Mivel lehetne fellendíteni a mindennapokat. Ezt a momentumot kellett volna jól „megfogni”. Az a gond, hogy azt érzem már egy ideje: nem tudom uralni a történéseket. Keddtől már nem volt minden annyira fényesen ragyogó, mint amilyennek korábban tűnt. Elképesztő, hogy egy éjszaka, és az azt követő ébredés mennyire át tudja formálni a dolgokat. Felébredve már látom magam előtt a problémákat, problémás helyzeteket és ez szinte „leblokkol„. Aztán mégis elkezdem a napot, de nem haladok… és az idő iszonyatosa gyorsan telik.
Hétfőn irány a terápia… Remélem mindenképp használni fog. Nagyon azt érzem, hogy kell valami, ami segítsen.
Szerző:
