Ma még futni is voltam!
És nem görcsöltem azon, hogy mennyi ideig és hányas fokozaton fogok futni, egyszerűen csak ráálltam a futószőnyegre és hagytam, hogy kijöjjön belőlem, ami bennem van.
Én magam is elképedtem, hogy mire voltam képes! Helyből!
Érzem, hogy valami átprogramozódott bennem.
Érzem, hogy milyen lehet az, amikor valaki egyben van.
Érzem, hogy rábízhatom magam az ösztöneimre.
Érzem, hogy nem kell egyfolytában erőlködnöm és gondolkodnom – csinálhatom, ami jól esik.
Érzem, hogy vannak még tartalékaim.
Boldog vagyok. 🙂