Ma újra szabadságolta magát az agyam.
Azzal indítottam, hogy reggel nekitolattam a kukánknak, és felborítottam.
Anyám hívott vásárolni, valami kabátokat nézegettünk.
Az még ment, hogy levegyem, és megmutassam neki, de vissza már nem bírtam rakni.
A m.helyen a székem hintaszékké változott, csak nem előre-hátra, hanem jobbra-balra billegett.
Férfi hangot hallottam a szobában, persze nem volt bent férfi.
Összefüggő beszéd volt, de nem értettem, mit mond.
Mellényúltam mindennek.
Nem értettem semmit.
Azt is elfelejtettem, amit már 3 éve csinálok nap mint nap.
Ilyenkor olyan, mintha egy másik világban lennék, és ezt a világot csak homályosan érzékelném.
Mintha egy függöny választana el, és ezen keresztül érzékelném.
Az agyam ilyenkor szabadságolja magát, de olyan szinten, hogy megfordul a fejemben, hogy talán vissza sem jön.
Asszem ilyenkor nem nagyon ugrálnak a szemeim, inkább bambán bámulok.
Persze ez nem biztos, hogy így van, csak most így érzékeltem.
Szerző:
