Nemrég tanultam egy technikát, és látom, hogy nem ismeretlen itt a búrán.
Jó lenne ennek is egy csoportot nyitni szerintem – hogy láthassuk, ki hogyan használja, és segíteni egymásnak a technika elsajátításában, és gyakorlásában.
A technika lényege, hogy rávezesse az embert, hogy az érzelmeiért ő felelős, és hogy megtanítsa az embert, hogy képes legyen az érzelmei felett uralmat szerezni.
Tehát a technika lépései:
1. Igyekezni kell felismerni, hogy mikor történik egy hangulatváltás. Minden jól megy, és egyszercsak a legmélyebb sötét bugyorban találja az ember magát, zokogni tudna, vagy ütni.
(példa – munkahelyi elhelyezkedést segítő tréningre járok, ahol a következő feladatot kapjuk: rajzoljuk le a lépcsőfokokat, ahogy haladtunk előre az életben. – én két lépcsőt rajzolok, az egyik megy fölfelé – tanulgatok – a másik meg megy hosszan lefelé, aztán meg fölfelé – ez az érzelmi fejlődésem. A két fejlődés totál nincs szinkronban egymással – és ahogy nézegetem a rajzomat, érzem, hogy mindjárt bőgök.)
2. nevezzük meg azt a negatív érzést, ami legerősebben ural ilyenkor minket (esetemben szomorúság és fájdalom – de persze lehet más is – pánik, düh, depresszió, fájdalom) – és százalékban próbáljuk megadni azt is, hogy mennyire ural minket ez az érzelem. (esetemben mondjuk kb. 60 % szomorúság, 40 % fájdalom)
3. próbáljuk meg megragadni azt a gondolatot, ami kiváltotta ezt az érzelmet (esetemben: mi lehetett volna belőlem, ha nem kell az intellektuális kapacitásomat arra használnom, hogy kikavarjak a gödörből – valszeg egyetemi tanár! – vagy színház- vagy filmrendező!)
4. Mi lehet ezen gondolatunk mögött egy másik, általánosabb gondolat – egy „mögöttes gondolat„? (esetemben az, hogy nem vagyok elég jó – vagy hogy nem tudom, hogy elég lesz-e az életem arra, hogy megvalósítsam legalább egy töredékét a terveimnek)
5. Na most akkor szedjük össze minden bátorságunkat és nézzük meg, hogy elő tudnánk-e jönni egy „alternatív gondolat”-tal? (legegyszerűbb szerintem átfordítani a 4-est ellenkezőjére – esetemben: a „nem vagyok elég jó helyett elgondolni, hogy „elég jó vagyok” – és hogy „valamire csak elég lesz az életem, hogy valahova eljussak” – „többet fogok foglalkozni a nyelvtanulással”)
6. mit érzek most? – esetemben kíváncsiságot 40 %ban, hogy mi lesz végül belőlem, és 60 %ban büszkeséget és elszántságot, hogy igenis ,elég jó vagyok, és hogy nem mindenkinek sikerült volna ilyen ügyesen kikavarnia a sz.ságból, mint nekem, és hogy igenis, képes leszek tovább haladni az utamon.
7. én hozzátenném ezt a 7. pontot is, amit nem tanultam a pszichomtól . de szerintem jól jöhet: milyen konkrét tervet készítek, ami összhangban van a 6. pont-béli, pozitív érzelmeimmel – esetemben: privát nyelvórákat veszek.
Szerző:
