Tegnap felborultam a biciklivel. Több évnyi balesetmentességem zuhant velem együtt a betonra. Zuhanás közben átvillant rajtam, hogy „ennyi volt az élet”, és nem bántam. „Sajnos”, nem volt útszegély a fejem útjában, és a tökfejem sértetlen maradt. Csak a bal térdemet, karomat ütöttem meg, illetve a felkaromról az ütés ereje beleszaladt a mellkasomba. Kicsit fájnak elől a bordáim, de megvagyok. Ennyitől, amint látható, még nem fordulok fel. Most nem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy sírjak, amiért még életben vagyok. 30%-ban örülök, 70%-ban sírok.
Az életemnek semmi értelme, hiába mondta a kineziológus, hogy adjak időt magamnak megtalálni a szépet és az értelmet magamon/magamban. Nincs értelme. Semmi értelme sincs. Az élet bármikor véget érhet, és már a halál előtt sem éltem értelmesen, halál után pedig pláne nem fogok élni.
Hülyeség az egész. Még profi nyavalygáshoz sincs kedvem.
Megfogadtam a húgomnak, hogy nem fogom szedni a hajamat. Erre kért a természetgyógyász is, de megint azt érzem, hogy kilátástalan az életem, és automatikusan nyúltam a csipesz után. Akkor kaptam észbe, amikor már javában szedtem a maradék hajamat, hogy mi a fenét csinálok… Sosem lesz hajam. Kiirtottam. A maradékot is kiszedem.
Betanított majommunkásnak a temperamentumos személyiségem miatt alkalmatlan vagyok. A droid melók feldühítenek, mert egyiknek sincs értelme. Ja, hogy kapok érte egy hónapra elég összeget, amiből tarthatom magamat, akár a gazda az istállóban a haszonállatát. Ez nem élet, ez szarakodás és felbőszít. Ennél még a halál is értelmesebb választás.
Gondolkodtam. A kineziológus szerint két nemű a világ, ugye két pólus van blablabla. Tehát nő nemű emberként illene nővé válnom. Na, ebből a sok rábeszélés ellenére egyáltalán nem kérek! Azon töprengek, hogy a nemátalakító műtéteket finanszírozza az állam. Ha bebizonyítom, hogy engemet baromira idegesítenek a fölösleges elsődleges és másodlagos nemi szerveim is, akkor ezektől megszabadítanak az ügyes sebészek? Nekem egyikre sincs szükségem, mert sem most, sem később, SOHA nem akarok nőként funkcionálni! Van épp elég nő a világon! Legyenek ők boldogok a férfiakkal. Én egyik nem szerepéből sem kérek. Jól vagyok nemtelenül.
Szerző:
Létezik olyan jelző, h aszexuális. Talán rád ez lehet jellemző, de erről csak hangosan gondolkodom…nem akarsz nőként funkcionálni, ez OK, mármint nem vagy egyedül a világtörténelemben.
A gond csak akkor van, ha igazából szeretnéd, csak nem tudod. Akkor kell segítség. Egyébként az aszexualitás sztem teljesen elfogadható és természetes dolog, bár a többség rossznak, betegesnek jellemezné. De ugyanez a többség nevez perverziónak mindenféle „másságot” is.
Ha nem akarsz női szerepet, nem akarsz nőies lenni, sztem az teljesen OK. Ez vagy te, most, az életednek ebben a részébén (ami már régóta tart).
Az is egy választás, ha nem vagy hajlandó választani és teljesíteni az „elvárt” szerepeket.