Ma délelőtt megint haluztam egy kicsit, de nem volt gáz, és viszonylag hamar el is múlt.
A tesómon kívül nem is vette észre senki.
A csajok úgy viselkednek velem, mintha mi sem történt volna tegnap, sőt kifejezetten kedvesek.
Én már nem tudok eligazodni ezen az egészen.
Lehet, hogy megvilágosodtak, hogy tegnap fájdalmat okoztak, vagy nem tudom.
Nyomtattam ki kottákat, és azt a nagyszerű felfedezést tettem, hogy nem igazán baj, ha nem találok éppen dobkottát, ugyanis más hangszerre írt kotta is tökéletesen megfelel.
A gitárt kivéve.
Mondjuk ezt a tanár is mesélte, hogy egyszer együtt játszott egy szaxofonossal, és megnézték egymás kottáját, hát ugyanaz volt minimális eltéréssel.
Mutatta tegnap a tanár hogy a metál bandában játsszák az Enter Sandman-t, ő lefirkantotta a kottáját (csupa hieroglifával), és mondta, hogy lefénymásolja nekem jövő hétre.
Tök jó lenne, ha normálisan írna, de úgy ír, hogy zon csodálkozok, ő hogy tud rajta eligazodni.
Úgyhogy inkább ennek is kinyomtattam a kottáját.
Nézegettem a dobtabokat, de a számolását nem igazán értem.
Majd megkérdezem jövő héten.
Szerző:
