Miért nem lehet békében élni?
Miért kell egy rohadt ceruza miatt ordibálni, és hisztizni.
Ami persze előkerült.
És kivel ordítozott megint?
Naná, hogy velem.
Oda akartam neki adni a ceruzámat, csak fejezze már be az ordibálást.
Erre közölte, hogy az a szar nem kell neki.
Addigra rendesen bepörgette az agyamat, úgyhogy kissé emelt hangon mondtam, hogy jó, akkor hívom a nyomozókat, mert eltűnt a rohadt ceruzád.
Utána persze bocsánatot kért.
Áááááááá, mindig ez van.
Először igazságtalan velem, aztán jön a bocsánatkérés.
Hát köszönöm szépen.
Kitörölhetem vele a seggemet.
Annyira szeretnék békében élni.
Más, csak azért, nehogy már túl jól érezzem magamat.
Embereket haluztam oda, ahol senki nem volt.
Nem kéne ezzel foglalkoznom, meg kéne lassan szoknom, hogy semmi nem az, aminek látszik.
Ez úgyis mindig így marad.