Volt egyszer egy gyöngyhalász, aki azért akart egy kagylót szerezni, hogy barátkozzon vele.
A kis kagyló félt az idegentől.
De a gyöngyhalász mindennap elment hozzá, és nem bántotta sosem.
A kis kagyló lassan kezdett kinyílni, és egy idő múlva már várta a gyöngyhalászt, aki meg is érkezett minden nap.
A kis kagyló nagyon megszerette a gyöngyhalászt, hiszen ő vagy szeretni, vagy gyűlölni tudott.
Átmenetet nem ismert.
Nem ismert színeket, az ő világában minden vagy fekete, vagy fehér volt.
Aztán a gyöngyhalásznak el kellett mennie egy időre.
Ígérte a kagylónak, hogy üzen neki sokszor a sirályokkal.
A kis kagyló egész nap a sirályokat várta.
Néha jött üzenet a halásztól, akit a kis kagyló addigra nagyon megszeretett.
Úgy szerette, mint a testvérét.
Aztán csak töredék üzenet jött, hogy valami baj van.
A kis kagyló kétségbeesett.
Kérte a sirályokat, menjenek el a halászhoz, és mondják el neki, mi a baj.
A sirályok el is mentek.
De válasz nélkül tértek vissza.
A halász nekik sem mondott többet, mint a kis kagylónak.
A kis kagyló nagyon szomorú lett.
Úgy érezte, barátja cserben hagyta, mert nem üzente meg a baját a sirályokkal.
Pedig ő annyira várta.
Elkezdett becsukódni.
Páncélja most keményebb volt, mint valaha.
Aztán bevetette magát a tengerbe, hogy ott a tengerfenéken egyedül éljen tovább.
Szerző:
