Tinikorom egyik kedvence.
Akkor is már sok depis zenét hallgattam.
http://www.youtube.com/watch?v=Ww60qiXdkb8
1. Ha átoson az alkony a budai szobán,
Egy férfi a homályban, zokog igazán.
Maradt csak a fénykép, a szobája falán,
Nem marad csak az emlék, az igazi után.
Refr.:
Valamit érez, kap a szívéhez,
Valami összetört…
Az, aki elment, végleg elment,
Sohase jön!
2. Így feledi a múltat, a szoba melegét,
Már veszi a kabátot, már törli a szemét.
Idegen a város, oly idegen a táj,
Ha valaki magányos, csak ide-oda jár.
Refr.
3. Megy bele a sötétbe, és kerüli a fát,
A tegnapi hibáért megöli magát.
Egy soha-soha érzés még mélyen belevág,
De dübörög az élet, mert ilyen a világ!
Refr.