Kisebbik fiam megbukott angolból.
Jó, a tanárnő egy szemét, ez tény, de igazából szégyellem magamat, mert többet kellett volna vele foglalkoznom.
Persze próbáltam én magyarázni neki a nyelvtant, de sehogy sem értette, hát igen, én hiába tudom, ha nem tudom úgy átadni, hogy ő is megértse.
Próbáltam én ezt év közben is, persze nem ment.
Semmit nem tudtam megértetni vele.
Sajnos elég hamar elfogyott a türelmem, s igazából ezt szégyellem, mert attól kezdve úgy oldottuk meg az angol témát, hogy gyakorlatilag megcsináltam helyette a házi feladatokat, meg időnként kikérdeztem a szavakat.
De mivel a suliban nem ülhettem ott mellette, rendre írta az egyeseket.
Most korrepetálót keresett a tesóm.
A gyerek apja azt mondja, fizeti, most hoztam el először a tanárnőhöz, óránként 2500 Ft-ot kér.
Felhívtam az apját, aki kiakadt, hogy mit képzelünk mi, ő ezt már nem bírja.
Jól lecseszte a gyereket, már ki tudja, hányadszor.
Sz*r kedvem van.
Itthon dolgozgattam, házimunkát.
Nem kéne mutatnom.
Feszült vagyok.
Szerző:
