Nem tudom, mintha kőből lenne a szívem. Nem érdekel semmi. Se a gyerekek se a férjem se a saját nyomorom. Üres vagyok. Szeretném hogy fájjon. Az egy érzés és képes vagyok rá. Az örömre csak ritkán…a fájdalom reálisabb és kéznél van és jobb mint a kongó semmi. Mindjárt beveszem a gyógyszereket amitől minden mindegy lesz továbbra is. Robot lét.