nem bírom hogy mindig mindennek én vagy az oka
vesztettem
mert nem vagyok jó semmire
vágok
mélyen
úgy csöpög mint az eső
vérvörös eső
ha jó anya lennék akkor ez nem következik be
sokat és mélyen vágok
összekentem a fehér laptopomat
Jó lenne ilyenkor nem egyedül lenni.
Csak egy pár jó szóra vágyom.
Semmi másra.
A konyhában vidáman játszanak, behallatszik a nevetésük és ez nagyon fáj.
Nem vagyok irigy az örömükre, de f.is tudja, hogy mi a baj, és hogy ez feldolgozhatatlan nekem.
Legalábbis most is.
Tudja, hogy baj van, de nem jön be hozzám.
Én meg így nem mehetek ki.
Úgyhogy ülök az ágy szélén és nézek li a fejemből.
Már nem akarok semmit.
Nézem, ahogy alszik.
És nagyon fáj.
Újra bőgök.
Tényleg miattam volt az egész?
Hogy tehette ezt?
Miért?
Annyira megbíztam benne, hiszen a fiam.
Az apját nem érdekli az egész.
Szerinte ezen úgyis átesik mindenki.
De 16 évesen?
Én 100 %-ig megbíztam benne.
Most meg itt ülök egyedül,és rohadt tanácstalan, és magányos vagyok.
Beszűkült az agyam, nem tudok gondolkozni.
Valaki már kétszer hívott telefonon, egy idegen számról, nem vettem fel.
Úgysem tudnék egy értelmes mondatot sem kinyögni.
Megszűnt a tér és az idő.
A semmiben ülök.
Szerző:
