5 éves gyerekem dührohama

Ötéves kisfiam ma este nekiállt ajtót csapkodni, székeket felborogatni, engem megütni, és utóbb már a vitrinbe is benyúlt, hogy az ottani poharakat borogassa fel – amikor fülön csíptem őkelmét.

Hát, … izé… próbáltam egy darabig viccesre fogni a dolgot, de aztán mégis ,egy picit bepöccentem. Nem nagyon, de egy kicsit. és lefogtam. előbb beraktam az ágyába. onnan kidobálta a párnákat, takarókat.

utána kimászott. ja, és mindehhez torka szakadtából fejhangon üvöltött!!!! 

Talán nem kellett volna talán takarókba bugyolálva lefognom. nem tudom.

a végén az ölembe vettem és a kezeit fogtam. előtte meg a földön.

Miután végre a vacsora elkészült, és apja felszabadult – a sírás-rívás oka ez volt, ohgy én menjek a konyhába, és apa jöjjön játszani vele!! most, azonnal!! – de hát apa már főzött és nekem nem volt kedvem felváltani… – tehát amikor apja végre felszabadult, sírva ült az ölében, és egy fél órát panaszkodott rólma zokogva, hogy a mama olyan erősen fogta meg az ő kezecskéjét…

Legalább hagyta, hogy megpuszilgassam. és bocsánatot kértem.

Boldog vagyok, hogy végül mégis jókedvűen sikerült vacsorához ülnünk, és SŐT!!!!!!!!

Előre kipróbáltunk egy új „koreográfiát” , hogy „hogy fogom őt legközelebb az ölemben lefogni” úgy, hogy ne fájjon neki, de engem se tudjon megütni.

Megállapodtunk, hogy ez így jó lesz. és hogy addig fogom őt így tartani, amíg meg nem nyugszik.

most már rájöttem, hogy más megoldás nincsen…

eddig kísérleteztem olyasmikkel, hogy ötleteket adtam neki, ohyg mit  csinálhat, ha dühös. párnát püfölheti, ugrálhat, verheti az öklével a szőnyeget…

nem jön be. 🙁 ő ajtót csapkod, többször is, úgy, hogy hullik a vakolat, és a székeket borogatja fel a lakásban, a faliújságot tiszta erővel letépte a falról – iszonyatos dühös és erős tud lenni….. – hát kérem, ez dióhéjban mutatja a gyermekben lapuló energiákat… 🙂 🙂

nem szólhatok semmit. Tőlem örökölte 🙂

ezt az energiát megölni benne vétek lenne. de lecsendesíteni, megfékezni, formát adni neki muszáj lesz… lassan lassan lassan araszolunk ezen a téren is…

de most megbeszéltük ,hogy legközelebb nem fogjuk megvárni, amíg ő olyan mérges lesz, hogy szétrobban, hanem mrá előbb az ölembe fogom őt ültetni és csitítgatni.

háááát – nem tudom, hogy fog beválni…… mindenesetre legalább van egy tervünk.