Totál szorongtam reggel pszichológushoz menet.
A megállóban egy szomszéd fiú beszélgetést kezdeményezett velem, oké válaszoltam a kérdésére…
Szegény biztos azt várta, hogy majd én is kérdezek tőle, vagy legalább is többet beszélek majd.
A buszon csak bedugtam a fülembe a fülhallgatót, aztán zene be, világ ki. Véletlenül se szóljon hozzám senki, nem akarok tudni az emberekről körülöttem.
Mikor vártam a lógusra, még mindig feszült voltam, azt hittem majd beszélni is képtelen leszek. Végül még is ment valahogy, bár alig tudtam koncentrálni arra amit mond.
Délután nagyon fáradtnak éreztem magam, főleg mert nehezen alszok el éjszaka, és korán keltem.
Jó, akkor lefekszek kicsit aludni.
Sokat forgolódtam…kb. csak 1-2 percre, másodpercre aludhattam el, nem tudom, de annyinak tűnt.
Mialatt valahogy álmodnom is sikerült, de inkább mintha csak képek villantak volna be. (Szóljon valaki ha vele is volt már hasonló)
1. ilyen: Bekenem a fél arcomat valamivel, aztán felgyújtom.
2. ilyen: Forró vasalót szorítanak mindkét fülemhez.
Nem volt rossz érzés bennem, nem úgy riadtam fel…egyszerűen csak fura volt.
Nemrég beszéltem erről a barátnőmnek, erre azt mondja, hogy amikor ott aludtam nála valami vérről beszéltem álmomban.
…
Szerző:
Ja, amúgy régebben is volt egy ilyen másodperces álmom amire emlékszem…
Akkor egy úszómedencébe ugrottam be nagyon magasról…féltem leugrani.
Végül mikor megtettem, szinte fájt ahogy beleérkeztem a vízbe. Aztán felébredtem.
Szia Sohamár! 🙁
Nekem a frontintól voltak durva rémálmaim, mióta ritkábban szedem ezek megszűntek.
Mióta jársz pszichológushoz? Nálad, hogy telik egy terápia? Persze ha szabad kérdeznem.
Szia Marci! 🙂
Örülök, hogy már nincsenek ilyen gondjaid. Én nem szedek semmit, úgyhogy szerintem csak rossz a lelkivilágom, ezért…
Fú, hát nem is tudom…először az iskolapszichológushoz jártam, olyan októbertől, és ő mondta, hogy szakpszichológushoz kéne, igazából nem is tudott már velem mit kezdeni. Csak iszonyatosan nehéz lépés volt nekem felhívni a másikat, hogy időpontot kérjek, de végül rávettem magam. Talán tavasz végétől kezdtem el a mostanihoz járni.
Hát, meg szokta kérdezni milyen volt az elmúlt hét, meg hogy érzem magam. Az elején mindig kicsit nehezen indul be a beszélgetés. Főleg, hogy mindig olyan feszült vagyok, mikor megyek…pedig nagyon kedves, meg bírom, csak egyszerűen attól, hogy beszélnem kell, meg még van olyan amit nem mondtam el neki, mert még nem megy.
Mondta, hogy vihetek rajzot, mert kíváncsi rá, de valahogy nem mertem…nem is tudom mitől félek. Meg ilyen imagináció nevű dolgot akar velem csináltatni, nem tudom valakinek volt már tapasztalata ebben? Még mindig nem kezdtük el, mert volt miről beszélni, meg én mindig halogattam, valamiért tartok tőle kicsit.
Amúgy elég jó, Marci. 🙂 Mármint nehéz, de utána még is könnyebb kicsit, hogy kibeszéltem a dolgokat. Csak itthon érzem nagyon rosszul magam tőle, mert anyukám ezt nem érti, nem mondtam el neki teljesen miért járok oda, és csak gúnyolódik rajta időnként.
🙂
Az tök jó, hogy gyógyszer nélkül kikezelnek a problémáidból. Köszönöm, hogy ezt megosztottad.
Igen. 🙂
Én köszönöm, hogy elolvastad.
Szia Sohamár!
Nekem volt párszor részem imaginacióban. Először egy kineziológusnál, aztán pár év múlva egy pszichológusnál. Mindkét esetben el kellett helyezkedni kényelmesen, behunyni a szemem és követni az „utasításokat”. A terapeuta megkér, hogy képzelj el egy bizonyos helyet (pl. rét, egy számodra biztonságos hely stb.), helyezd el benne magad, indulj el valamerre stb. és közben ő kérdezget, hogy mit látsz, mit érzel…. Az egésznek van egy nagyon meghitt, bizalmas hangulata ezert nekem eleinte fura volt, nehezen lazultam el, nem tudtam mi a jó válasz. Persze ez nem kvízjáték, nincs tökéletes válasz, az a jó ha nem komplikálod túl, hagyod hogy a gondolataid, a kepzeleted magától áramoljon és őszintén elmondod amit ott, akkor érzel, látsz. Nem könnyű feladat, de nem is vészes. Aztán utana hosszasan lehet kielemezni, értelmezni, hogy mit miért is mondhattál, mi lehet a jelentősége 😉
Szia Torta! 🙂
Nagyon köszönöm, sokat segítesz!
Hát én valamiért tényleg nem akarom még kipróbálni, a lógus is kérdezte miért és nem tudom, valamiért parázok. Talán épp azért mert nem tudok majd ellazulni, fura az is, hogy be kell csuknom a szemem, oké, megbízok benne teljesen de akkor is…meg lehet tök beteg dolgokat fogok elképzelni, a fantáziám ilyen, főleg, hogy sok filmet nézek…vagy zavaromban nevetni fogok, nem tudom mi lesz. Egyik sem jó.
Az is lehet, hogy túlságosan rágörcsölök, mint minden másra is.
Akkor várjatok még vele, rád erőszakolni úgysem lehet, ha nem akarod. És egyébként milyen más módszerekkel dolgoztok? Érzel valami pozitív változást magadon a terápia kezdete óta?
Igen, mondta is, hogy szóljak ha készen állok. Egyelőre csak beszélgetünk. Mégnem igazán, sőt…valahogy egyre inkább unok mindent, és kétségbe vagyok esve. Mondjuk az utóbbi azért van, mert lassan már el kéne döntenem mivel is akarok foglalkozni, és őszintén szólva félek. Van még egy szakmai évem a suliban, amihez egyébként nem sok kedvem van. Már nem szeretem amit csinálok sajnos. És baromi nehéz előre terveznem, mert úgy érzem semmiben sem vagyok jó, és nem tudom elképzelni a jövőmet.