–
Szerző:
Blog kommentek: 488Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 17-02-2016
1. blog: Karantén: extrém depressziót tartalmaz. Figyelem: szókimondó szövegek.
6 gondolat erről: “1. blog: Karantén: extrém depressziót tartalmaz. Figyelem: szókimondó szövegek.”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Tudod, (és ezt nem rosszból mondom), de most, jelen pillanatomban rohadtul együtt tudok érezni veled. Kb olyan, mintha a saját érzéseim olvasnám vissza, amit én nem tudtam volna ilyen szinten megfogalmazni.
Sokszor pörög az agyam azon, hogy mi a fasznak vagyok itt. Minek írok blogot. Kit érdeklek én egyáltalán? Aki olvas engem, úgyis csak felkúrja magát a nyűgjeimen…
Engem egyetlen egy mély dolog tart vissza a haláltól néha, de arról inkább most nem beszélnék. Úgyhogy fogcsikorgatva, bőgve, ordítva, remegve, fetrengve, karcolásokkal tele tűröm ezt a szart, amit úgy hívnak élet. Komolyan… még meghalni is, csicska vagyok… nekem még az se menne. Na de mindegy is, mert a végén idevonzom a kreténeket akik majd jól elküldenek a faszba, hogy ne itt sajnáltassam magam.
Viszont arra most kíváncsi lennék, hogy nekednekedmilyen milyen a terápiád? Nem vagy oda érte? (Ha nem akarod itt kifejteni, válaszolhatsz privátban is, ha van kedved) Nekem az egy mentsvár. Mindenről tudok a lógussal beszélni, MINDENRŐL. Ezért várom mindig annyira. Meghallgat, észrevesz apróságokat és tart annyira erősnek, értelmesnek, hogy ezt végig fogom tudni csinálni. És, ha majd kijövök végre a gödörből, jobb ember leszek. Úgyhogy nekem ez ad erőt néha. De látom, hogy a vége még kurva messze van. Addig meg szívjak az élettel.
Múltkor sírtam neki, hogy ez nem fair. Hogy én nem tehetek arról, hogy nekem ennyi szar jutott. Hogy bizonyos gyerekkori foltok miatt, belőlem ez az ember lett, akit ki kéne gyakorlatilag cserélni.
Aztán a végén megkérdezte: mire gondol most? Én meg azt válaszoltam, amit éreztem: lesz, ami lesz. Csinálom a terápiát, szedem a gyógyszert és összeszorított foggal várom a csodát, míg bele nem döglök. Mégis mit tehetnék?!
szerintem ezzel a helyzettel, állapottal sokan együtt tudnak érezni. sokkoló is, hogy valójában mennyien.
Na de mindegy is, mert a végén idevonzom a kreténeket akik majd jól elküldenek a faszba, hogy ne itt sajnáltassam magam.
naésaztán? mindenki azt mond amit akar, te meg ugyanilyen módon és lendülettel leszarhatod, szerencsére. megérkeztél amúgy is, itt vagy a faszban, a sárgaházban. hol panaszkodjon az ember, egyáltalán hol produkálja az emberi létezésre utaló tüneteket, a hivatalban, a munkahelyen? nehogy már elnézést kérjél a szenvedéseidért, kövezés nem lenne aktuális? vezessük be azt, hogy eztán kérjen elnézést az aki a dolgok okozója!
naésaztán? mindenki azt mond amit akar, te meg ugyanilyen módon és lendülettel leszarhatod, szerencsére. megérkeztél amúgy is, itt vagy a faszban, a sárgaházban. hol panaszkodjon az ember, egyáltalán hol produkálja az emberi létezésre utaló tüneteket, a hivatalban, a munkahelyen? nehogy már elnézést kérjél a szenvedéseidért, kövezés nem lenne aktuális? vezessük be azt, hogy eztán kérjen elnézést az aki a dolgok okozója!
😀
Teljesen egyetértek
jó írás, jó topic, gí vagyunk vele
a terápiák nem érnek semmit. minden hiába. fogadd el
hát, persze, hogy nem. ez lesz az évszázad botránya, szerintem. a trápiákkal csak rosszat tesznek. mind a pszichoterápia, mind a gyógyszeres egy hatalmas átverés. évszázados csalás. örülk, hogy ez kiderültszámomra. 13 és fél év alatt. azért nem használt semmi, mert nem is képes használni semmi, ezek az életben természetes állapotok, amiken a magunk erejéből kell túl lenni, minden terápia csak tovább nyom bele a trutymóba. bocs, ha off voltam kissé, kormoskandurnak válaszoltam.
edit: ez személyes vélemény, de az ember változik… amúgy sajnálom, hogy mint néhai moderátor és néhai admin ezeket kell, hogy mondjam, de erre jutottam
(A néhai itt nem azt jelenti, hogy elhaláloztam, hanem hogy néha ilyen funkciókat is betöltök itt, az oldalon)
.