Hitler gyermekkora
A gyereket az akoholista vámtisztviselő édesapa pici korától rendszeresen és durván verte — kézzel, pálcával, ostorral, amit elért (Adolf Hitler 14 éves volt, amikor apja meghalt). Édesanyja soha nem állt a gyerek pártjára, soha nem védte meg. Adolf sokszor próbált megszökni a folyamatos, brutális bántalmazás elől, sikertelenül. Több szökési kísérletéről is beszámolnak életrajzírói (amelyek mind brutális veréssel vagy megalázással végződtek), akárcsak arról, hogy amikor apja hívta Adolfot, nem szólította a nevén, egyszerűen csak füttyentett neki, mint a kutyának.
Apjával szemben Adolf már tízévesen azt a stratégiát találta ki, hogy keménynek kell lennie. Az egyetlen mód, hogy valamiféle tartása lehessen az őt bántalmazó apjával szemben az volt, hogy nem sírt. Elkezdte az ütlegeket számolni. Amikor az apja megszállottan ütötte és verte, néha korbáccsal, ő csak számolt magában: egy, kettő, három… (Azt mondják az életrajzírók és történetírók, hogy még halála előtt is gyakran előfordult, hogy tébolyult tekintettel ébredt föl rémálmaiból, és számolt.)
Alice Miller a következőképpen ír Hitlerről:
„A gyermek Adolf számára biztosítva volt az ütlegek állandósága. Bármit tehetett, nem volt befolyása a napi verésre. Csak a fájdalom (vagyis önmaga) tagadása maradt, és az agresszorral való (tudatalatti) azonosulás. Senki sem tudott segíteni rajta, még az anyja sem (aki maga is veszélybe kerülhetett volna, hiszen férje őt is gyakran megverte). Ez az állandó fenyegetettség és a brutalitásnak való teljes kiszolgáltatottság, amiben Adolf Hitler gyerekéveit töltötte, pontosan visszatükröződik a III. birodalom zsidóinak sorsában. Képzeljük el, amint egy zsidó megy az utcán, például tejet visz. Egyszer csak ráront egy karszalagos ember, akinek joga van hozzá, hogy azt csináljon vele, amit akar, ami éppen adódik a fantáziájából… Minderre a zsidó semmilyen befolyást nem tud gyakorolni – miként valaha a gyermek Adolf. Ha a zsidó ember védekezik, lehet és szabad agyontaposni, ahogy annak idején a 11 éves Adolfot, amikor három társával kétségbeesetten meg akart szökni hazulról, hogy egy saját készítésű tutajon a folyón lecsurogva meneküljön az apai erőszaktól, és emiatt csaknem agyonverték. Egy zsidónak sem áll semmilyen menekülési lehetőség rendelkezésére, minden út el van vágva… Így érezhette magát az a gyerek, akit naponta megvertek, és akit a szökés gondolata miatt csaknem megöltek.”