öngyilkosság
A mostanival együtt a 15 év alatt 11-szer kiséreltem meg öngyilkosságot a gondolatokról nem is beszélve nem mondanám gyávaságnak inkább a betegség hozza ezt magával az ember gyarló mint ahogy én is sokszor nem látok kiutat a helyzetből csak 1 módot hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek a sok értelmetlen küzdelemnek amikor vagyis ami előtt megtettem csak arra tudtam gondolni hogy elég volt nem bírom tovább és most sem vagyok más hogy sok ember aki ezeket a dolgokat betegséget nem éli át gyávának tartja mind azt az embert aki megteszi aki öngyilkos lesz pedig inkább ahozz kell erő hogy megtegyük vagy probáljuk a normális emberek életét élni elítélnek minket bolondnak neveznek holott ez a betegség a bipoláris zavar egy gén hiba ami velünk születik és nem vagyunk sem bolondok sem rosszabbak mint bármelyik embertársunk ! Vissza térve az öngyilkossághoz párszor gyogyszerrel probálkoztam emeletről akartam leugrani vonat elé mentem de mindig volt valaki a családból ki mindig „megmentett” néha úgy éreztem kár volt néha hogy élek és ez jó most nincs ez az érzés csak az üresség fásultság ez olyan mint a mókus kerék sose lesz vége sokszor gondolok a családomra mi lesz velük nélkülem a gyermekemre aki sokszor vissza tart hogy megtegyem mint ahogy most is pedig néha erősebb a vágy hogy megszünjek létezni lélegezni és nem érdekel mi marad utánnam lehet hogy ez egy segély kiálltás hogy héé segítsetek mert már nem bírom most sírok kicsit jobb vagy még se kitudja már csak üreséget érzek ! Most csak ennyi telett tőlem! Lehet hogy most már a gyogyszerek miket szedek nem fejtik ki kellő hatását lehet váltani kellenne de ezt nekem kéne kérni ? Lassan elfáradok a sorozatos küzdelemtől fásultság üresség van rajtam csak cigizek és azon gondolkodom mi legyen ez után de semmi nem jut eszembe csak hogy elég volt !