Szorongássssssss*sípol*

Sziasztok. Fogalmam sincs, hogy kezdjek bele, nem igazán írtam még blogot, de annál a némeságnál, amit a betegségem okoz, minden jobb, ez a közösség meg főleg, szóval gondoltam belefogok. 🙂

Nekem elég új az ilyesfajta paranoiditás, szorongás dolog, de egyszerűen úgy érzem a hallucinációm és téveszméim mellett ezek okozzák a legnagyobb gondot a mindennapjaimban. A fülem állandóan „sípol”, inkább úgy tudnám leírni mint egy folyamatos sistergést, vagy statikus hangot, de ezt már kezdem megszokni…viszont azt aligha tudom, hogy minden nap órákat töltök el azzal, hogy egy testhelyzetben, 0 kommunikációval ülök/fekszek/csinálom a semmit, szorongok, rettegek, és közben belül szétvet a feszültség. Most bevettem az esti olanzapin adagom, nem tudom, amiatt megy-e ilyen „jól” az írás, de legalább ki tudom adni magamból…indecision

A felkelés ugyancsak borzasztó. Minden nap reménytelenül ébredek, és nagyon sok időbe telik kikelnem az ágyból, közben félálomban szenvedek, és csak pörög az agyam az életen, a világon, a halálon, minden hülyeségen, és rettegek. Felkelek, és mint aki meg van dermedve, csak ülök órákig, alig bírok megszólalni is, amikor tudom, hogy dolgom lenne. Esetleg valaki, valamit tud erre ajánlani? Holnap megyek a dokiaimhoz, konzultálok velük erről, de nagyon úgy éreztem, muszáj kiadnom ezt magamból. Remélem tudunk segíteni egymásnak az olyanokkal, akik hasonlóval küzdenek, nagyon szívesen meghallgatnám a ti véleményeteket/tapasztalatotokat is, és akinek tudok annak nagyon szívesen segítek is.smiley

ui.: Ez a sípolás kikészít attól még…állandóan csüng a fülem. Állandóan. Mint ahogy a TV szokott.