Erős bűntudatom van, ha panaszkodok

Annyira félek… félek, ha panaszkodok akkor rossz vagyok, értéktelen, és tényleg úgy látom magam, hogy bűnt követtem el. Kiölték belőlem a panaszkodást, de ma mégis elszakadt a cérna, és kiadtam magamat. Nem vagyok jól. Testileg most igen, de lelkileg félelemben élek. Nem akarok senkinek sem rosszat, másnak is megvan a maga baja, sajnos még az én molesztálómat és bántalmaztómat is sajnálom, mert nincs könnyű élete. Félek, hogy bántom ezzel. Sajnos kialakult bennem egy olyan dolog is, mint a sokáig fogságban tartott embereknél, hogy megszeretik valamilyen szinten a fogvatartójukat. Nem mondanám azt, hogy szeretem, de azt sem hogy gyűlölöm. Csak szeretném, ha eltűnne végleg az életemből. De ami borzasztó, hogy néha hiányzik, mert sokszor simogatott, kedves is volt néha, máskor meg erőszakkal a földre rángatott… mit tegyek, félek… nagyon sokat szenved az az ember, de én is. Azt is mondta hogy szeret engem, és nem tudom mit gondoljak, de fájdalom van bennem. Minden alkalommal, ha megnyilvánulok, bűntudatom van és szorongok. Nagyon szeretnék jól lenni. Lelkileg Anorexiás is vagyok, de kényszerrel etetnek ezért nem vagyok sovány. Most hogy anyu férje elment kamionozni 2 hétre kicsit megnyugodtam és sikerült kb 3 kg-ot lefogynom. Így most 53 kg vagyok, ami még normális. 49 kg-tól lennék a sovány kategória. Tavaly 39 kg voltam a kórházban. Imádtam azt a súlyt! Gyerekkoromban az oviban farsangon lepkének öltöztem, de az ovónéni megkérdezte: „Nincs másik jelmezed…?” És beöltöztettek hercegnőnek, de én lepke akartam lenni, pillangó. Igaz, a szárnyaimat már nem vettem fel, mert az is plusz súly lett volna. Így harisnyában és trikóban pózoltam, boldogan, amíg az ovónéni rám nem aggatta a csipkés hercegnő ruhát a koronával… de én egy lepke vagyok, nem pedig hercegnő.

Erős bűntudatom van, ha panaszkodok Read More »