VAN REMÉNY – paradigmaváltás a pszichológiában??
Felejtsük el a gyermekkort – a GONDOLKODÁS MINŐSÉGE A MEGHATÁROZÓ
Valami hasonló címmel jelent meg egy hosszú összefoglaló cikk tegnap egy itteni újságban. És több vezető pszichológus is paradigmaváltásról beszélt.
Halkan jegyzem csak meg, hogy nagyon összecseng ez a tranzakcióanalízissel, hiszen ott is a felnőtt énállapot erősítése a pszichoterápia egyik meghatározó eleme.
Sajnos az újságot elfelejtettem megvenni, és csak a munkahelyemen tudtam felületesen átfutni a cikket. Így is érteni vélem, hiszen ismerem tapasztalatból a kognitív terápiát, amiért a cikk nagyon lelkesedett, és a jövő meghatározó gyógyítási módszerének kiáltotta ki.
A lényege – hogy megtanítsák a klienseiket GONDOLKODNI – feltárni az érzelmek mögött rejtőző káros gonjdolatokat, és megtanítsák a klienseket arra, hogy a gondolataikat képesek irányítani…
összecseng mindez persze a meditációs technikákkal, meg a zennel, stb.
Persze, ehhez elég nagy önfegyelemre van szükség, gondolná az ember. meg hogy túl nehéz.
de egy tanárral nem nehéz, és az ember a tanár segítségével felfedezi és megéli a lelki nyugalmat, azt, hogy a fájdalomtól el lehet vágni magunkat, nem kell gyötrődni.
Ehhez egy tanár kell. análkül nemm egy.
egy KOGNITÍV TERAPEUTA.
Mert ez így elsőre túl nehéznek tűnik.
de ez ugyanolyan, mint a számítógép vagy a kézírás.
először minden nehéz. aztán magától értetődővé válik.
van remény!!
