megváltás

Mi a baj a feketével?…..

Első Tudatalatti agymenés,mert ide ki lehet rakni,köszönöm hogy elolvasod….

A fehér…hófehér lufi,szenny,mocsok,a felszínen lebegő tudatos kis én táptalajnélküli megoldások nélküli tévelygése,mellékvágányok és folytonos keresés..végtelen üres locsogás és hablatyok,steril közhely és lélektelen magzatpóz….túltelítődött őrjöngő zsákutca….valódi érzelmektől való elzárkózás és a szellem megrekedése…

Pedig a fekete a beavatás a nagy misztériumokba,az okkultizmus gyökere,az alkímiai feketedés és a nagy mű első foka…ellenpólus,a befogadás,Jin anya,termékenység,stabilitás és gondoskodás…

Vagy bensőségesség,magánszféra,befelé fordulás,önismeretre terelő út, a kifelé élő és a hamisfénnyel magát tévesen azonosító szellem halála, az anyag életereje..

…termékenység és alázat,tanítás és megértés..mélység és tisztelet,letisztultság és végső bölcsességek…..akkor mi a baj a feketével?

Mert „lehúzó”?….hát ha lehet.. biztos nem vagyok makulátlan ha van ami még lehúzzon..meg miért ne tenné,ha az örvénynek ez a természete?engedjem?

…félelem az önismerettől…na és mi van az alján magány,bezárkózás erjedés és bomlás?,megnézzem?…

Aszongyák őskáosz pedig csak a saját énem sötétben vagdalkozó sikítozó könyörgő gócpontja….vágyakozó,leskelődő kitörésre ölelésre és a felszínen megértésre vágyó színes és inpulzív szeretetre éhes gyönyörű lélekmadár…de ehhez át kellene rágnia magát rajtam…

Vicces,hogy temetéseken pont a fizikai testet éltetik nálunk,akit pedig temetnek talán még megvárja az állítólagos szeretteket…megnézi az „Igazi” szemével,majd röhögve,csalódva nyitja kaput és távozik…érthető..

A küszöböt átlépni a mélységbe tekinteni a legnagyobb bátorság…kaput nyitni ahová eddig nem mertem… De ha odalent önmagamat találom,akkor a sötétben már nem vagyok egyedül…és megérte…