megfogalmazhatatlan

Annyira furcsa tud lenni az Élet. Néha semmi látszatja nincs a dolgoknak, amiknek pedig kellene, sőt fontos lenne, hogy legyen valami látszatja. Itt most konkrétan arra gondolok, hogy: nem vagyok jól. Mintha valahogy senkinek sem tűnne fel a környezetemben, csak az „örök panaszkodót” látják bennem, és úgy gondolják szerintem, hogy ok nélkül panaszkodom, mert „jólesik”. Hát Nem. VAN OKA. Csak nem biztos, hogy ez az ok annyira megfogalmazható, illetve kifejezhető. Attól még, mert valamit nem tudunk szavakkal leírni, még lehet VALÓS és LÉTEZŐ. Amikor mondom itthon, hogy rosszul vagyok, mintha mindenki azt várná, hogy pontos kifejezésekkel és szavakkal elmondjam, hogy „Mi a bajom”. De az a nagy helyzet, hogy én magam sem tudom pontosan. Amit tudok, hogy nem vagyok jól, nem érzem jól magamat, sőt nagyon rosszul vagyok. És ezután mindig jön a kérdés: „De hogy nem vagy jól?” vagy „Mit érzel?” – Hát ez az, erről beszélek… én magam sem tudom, hogy „Mi a baj”. Ezért senki nem vesz komolyan. Pedig a Baj nagyon is VALÓS. :'(