Egy újabb nyár. 06.26

Sosem ment a baratkozás, valamint az erős szintű önutálat sem segített sose a dolgokon, ahogy az sem hogy úgy nőttem fel hogy egyedül voltam mindig és sose számíthattam senkire. Nagyon nehéz volt megtanulni úgy élni, hogy elfojtsam ha bármire is igényt érzek.

Már úgy értem, az elmúlt öt év olyan szintű zuhanórepülés volt, hogy annyira szétroncsoltam magam, hogy már utcára se merek menni és nem tudok barátkozni senkivel.

Felnőni meg úgy nőttem, hogy érzelmileg elérhetetlen volt mindkét szülőm. Ha bármikor is próbáltam nekik elmondani mit érzek vagy kifejezni akkor én voltam a pszichopata mert néha ordibaltam velük mint reakció vagy néha dobaloztam ha nem akartam valamit. De egyből én vagyok a pszichopata. Mert nekik lehet ordibalni. De én soha nem mehetek sehova és ha kicsit is jól érzem magam mert találkoztam valakivel egyből jött a lecseszes vagy bármilyen apró negatív hangulata anyámnak egyből rajtam csattant mert annyira jó tényleg ha ilyen érzékeny a gyerek.

 

Számtalan pszichologusnál jártam és terápian, de legutóbb ami intenzívebb volt jó pár éve a thalassaban, ott is csak a kinézés ment, ott is azt éreztem kívülálló vagyok és jobb ha csendben maradok aztán persze én voltam a szar h nem akartam gyógyszert, mert nem hiszek ebben a placebo szarban. Már úgy értem, egyik doki mondta H jaj majd életem végéig szedhetem mert alacsony a dopamin szintem.. ahelyett h ajánlott volna egy terápiát vagy legalább diagnosztizált volna. Mellette szedni sokkal megnyugtatóbb lett volna. Hogy nem csak egy tablettatol várom a csodát.

Nem tudom mit akartam ezzel a bejegyzéssel. Eléggé össze -vissza.

Talán lenyugszom ha ide írogatok, vagy talán kicsit betölti az űrt

Nagyon szép délutánt/ estét kívánok mindenkinek!☺️

Egy újabb nyár. 06.26 Read More »