A kijelölt út(?)
Nem tudom, hogy valójában létezik-e egy kijelölt út, minden ember számára. Sokat gondolkodtam már erről. Hogy miért lettem olyan, amilyen. Hogy mért ért annyi csalódás és visszautasítás. Hogy miért nem jutott ki nekem boldogság e téren.
Ha egy pillantást vetek a -társadalomba cseppet sem passzoló- belsőmre, nem nehéz megérteni a küldetésemet: Isten szolgájának (papnak) lettem rendeltetve.
Fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen útmutatás, vagy csak egyeseknél ilyen mélyreható és következetes. Nem tudom, hogy mit gondoljak róla. És itt most nem csak arról van szó, hogy eddig nem volt még barátnőm, ez annál sokkal többről szól…
Ami annál inkább szerencsétlenebb, mert egész kiskoromtól fogva nem ilyen életről álmodoztam, hanem családról és békés polgári életről. Viszont ha valóban papnak szántak engem odafenn, akkor nem tehetek ellene semmit. Ha ez az én utam, és hálásnak kéne lennem érte, hogy megadatott az esélye, hogy rátaláljak.