hit

Olvasgatom a fórumot. És feltűnt, hogy sokan nem akarnak segíteni magukon. El vannak az önsajnálattal, de nem akarnak felállni. Jó magam is megjártam ezeket a gödröket. De valahogy mégiscsak felálltam és megpróbáltam kimászni a gödörből. Mindenféle segítség nélkül. Néha ugyan visszacsúszok, vagy visszalöknek, és akkor mint egy kisgyerek aki járni tanul, seggre ülök és sírva fakadok. Utána viszont felállok és megpróbálok kimászni, ismét.

Örülnék ha másban is meglenne ez a kitartás, és javulni akarás. Írhatnám azt is, hogy szívesen segítek bárkinek, de magamból kiindulva nem hinném, hogy itt bárki is igénybe venné a segítségemet. Egy valamiben más vagyok, mint a többiek akik segítséget szoktak ajánlani. Tudom hogy mi az a depresszió és kilátástalanság. Most hogy hullámhegyen vagyok javítani szeretnék magamon. Tehát még csak javuló félben vagyok. Fél lábbal a pokolban és fél lábbal a paradicsomban. Úgyhogy még nem felejtettem el, milyen a padlón lenni…

Tulajdonképpen rosszul fogalmaztam: nem én szeretnék nektek segíteni, hanem MI segítsünk EGYMÁSNAK.