Új pszichológus, új érzések
Hm. Az új pszichológusom férfi. Őrületesen más a dinamika, mint bármikor korábban.
Az emberben keletkezik egy belső konfliktus – tudja, hogy a pszichológus „lelki orvos”, lelki bizalmas, mindent el lehet mondani neki – de ugyanakkor valahogy azt is érzi ,hogy azért egy férfinak már nem mindent mond el az ember.
Inkább tartja magát!! 🙂 🙂
Inkább „szeretne megfelelni”, szeretne „tetszeni”, szeretné a legjobbat kihozni magából.
Egészen döbbenetes élmény – korábban még sosem volt rézsem ilyenben.
Kóválygok… Talán edzeni is elmegyek újra – a biciklibalesetem nagoyn megviselt, most már talán újra képes vagyok összeszedni magam…
sokat, sokat foglalkozom azzal, hogy „feldolgozzam” a párbeszédeinket, a nonverbálisainkat…
fontos nekem a visszejelzése.
nem rajongott az ötlettől, hogy egyetemre akarok menni…
ez persze nagyon fájt. de lehet, hogy ez a realitás.
és különben is , pénzt keresni szeretek, és a munkahelyemen is képződöm….
és tény, hogy sok a lehetőség a cégemen belül…
most már kezdem azon is túltenni magam, hogy az egyik legpocsékabb óvodába kerültem a cégen belül. sebaj. talán ebből is ki lehet jönni valhogy pozitívan, és nem fogok egyfolytában kiborulni, hogy már megint mi történt.
lenyugszom. mosolyogni megtanulok. kezelni a stresszhelyzeteket. okosan, higgadtan, felnőttesen.
a pszichológusommal egyébként úgy érzem magam, mitn egy tinilány…
még jó, hogy nem vörösödök el egyfolytában. 🙂
érzem, hogy most megint kinyújtózkodom lelkileg, hogy most megint valami olyat kapok ebben a kapcsolatban, amit nem kaptam meg soha korábban – egy szerető apa kedves figyelmét a kamaszodó lánya iránt!!! ??? – és ezt most megkapom. felkavaró, felemelő, intenzív. repít. hogy hova, azt még nem tudom…