Felnőtt gyermek

Sziámi – Ha előrelátó csecsemő lettél volna

https://www.youtube.com/watch?v=TslWO3P3rew

FÁJ! FÁJ! FÁJ!

Tudom, hogy eljöttél 
Tudom, hogy itt vagy 
Valahol a fényeken túl 
Tudom, ha ismernélek 
Megőrülnék érted 

Tudom, tökéletes a tested 
És hibátlan a lelked is 
De te magadat mégis 
Nyomoréknak érzed 

Tudom, lehallgatod néha 
A telefonodat 
De nincs benne semmi érdekes 
Tudom, a tükörbe nézel 
És ott se látsz semmit 
De én nem akarom hagyni 
Hogy megint kétségbe ess 

Radioaktív rádió 
Tévé, h*lye tévé 
A napjaid megint összeállnak 
Egy elhomályosult évvé 
Nem élhetsz az emlékeidből 
Mert nem történt veled semmi sem 

Azt hazudnak neked, amit akarnak 
Nem lenni nem jó De nem jó lenni sem 

Ha előrelátó csecsemő lettél volna 
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 
De te megszülettél 
És nem vagy se h*lye, se vak 
Ha már itt vagy 
Ne hagyd, hogy leállítsanak! 

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat 
Mert véletlenül tudod 
Hogy egy utolsó szemét 
Ha azt gondolod róla 
Hogy pofázhat és szophat 
Fogd be a füledet 
Vagy hallgasd ezt a zenét 
Ha eleged van abból 
Hogy senki se tudja 
Hogy mit kellene csinálnod 
Hogy jobb legyen a kedved 
Mégis mindenki okos 
Mert azt hiszi magáról 
Fogd be a füledet 
És hallgasd meg a csendet 
És ha szét akarják törni 
Üvöltsél, hogy fáj! 

Ha előrelátó csecsemő lettél volna 
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 
De te megszülettél 
És nem vagy se h*lye, se vak 
Ha már itt vagy 
Ne hagyd, hogy leállítsanak! 
Ha megkérdezik tőled 
Hogy hova-hova-hova 
És te nem akarod tudni 
Vagy nem tudod a választ 
Csukd be a szemedet 
És fogd be a füledet 
Távolíts el mindent 
Ami erőszakot áraszt 

Ha össze-vissza tapogatnak 
Kíváncsi kezek 
Mert nem tudják 
Hogy téged simogatni kell 
Robbantsd ki magadat 
Élvezd az agyadat 
Veszítsd el a tested 
És csak befelé figyelj 
Ha játszani szeretnél a játékaiddal 
De azt látod 
Hogy mindegyiket tönkretették végleg 
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat 
Rugdoss és üvölts 
És ne őrülj meg, kérlek! 

Na, te csak ne vedd el tőlem azt 
Ami az enyém 
Na, vedd le azt a konyhakést 
Az ereidről, kérlek! 
Ha vérbe fagyva talállak 
Az ábrándjaim helyén 

Megutálom magamat 
De megutállak téged is 
Na, csinálj szépen valamit 
És kösd be szépen magadat 
Nyúlj inkább a bugyidba 
Vagy írj te is egy verset 
Nekem nem jó érzés az 
Hogy te ott térdig húgyos budikba’ 
Egy konyhakéssel nyiszáljad 
A halhatatlan lelked!
Nem élhetsz az emlékeidből 
Mert nem történt veled semmi sem