„Bányamély”

ha bányamély odvakban lapít a hold
mert a hajnal mancsai lekarmolták
az éj natúr gyászfekete kartonját
minek pompás kis dekorpapírja volt

 

hever csak leszalámizott vértanú
és lángkonvojként dübörög szívén át
egyre bőgetve cincogó szirénát
a felheccelt haramia mélabú

 

szikrázó múltját hiába hajszolja
mint holmi szatír szellő a frivol szöszt
fakócska gyöngy mezei kavicsok közt
rockopera mi átfordult sanzonba

 

egy girnyó üregen át les fölfelé
hol önhitten habzik a főtt szőke lé

„Bányamély” Read More »