Nem is tudom, miért vagyok itt

Az imént beleolvastam néhány bejegyzésbe, és sajnos / szerencsére az én problémám egy lapon sem említhető a többiekével. Csak átlagos kis depressziót, szorongást és pánikrohamokat tudok felmutatni… és nem történt velem semmi említésre méltóan drasztikus dolog, egyszerűen csak túl érzékeny vagyok, gondolom.

De akkor mégis hogyan kerülök ide?

Már régóta „szemezek” ezzel az oldallal. Tavaly ajánlották, de egészen idáig nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Ahányszor csak megnyitottam, és olvasni, nézelődni kezdtem mindig szorongás fogott el… ezért inkább nem kísérleteztem vele. Az igazság az, hogy most is frusztrál, hogy itt vagyok, hogy nem is tudom… talán, hogy idetartozom? Vagy csak az a sok fájdalom, ami ezeken az oldalakon megnyilvánul. Az a sok szenvedés, amit átélünk nap, mint nap… de lehet, hogy pont ezért fog segíteni ez a közösség. Azt hiszem, jó lenne valahová tartozni. Egészen eddig nem éreztem ennek szükségét, mert volt valaki, akivel mindent meg tudtam beszélni. 

Nyilván bemutatkozással kellene kezdenem, de ez most nem fog menni. Félek és zárkózott vagyok, nehezen nyílok meg… nem ez nem igaz, nem nyílok meg szinte senkinek, mert eddig mindig megsebeztek. A pszichológus szerint jó hatással van rám, ha írok… talán ez az oka, hogy végre rászántam magam és itt vagyok és igyekszem megnyílni.

Lehet, hogy csak magamnak írom ezt az egészet – persze annak is van előnye, mert kiadom magamból és talán így jobban helyre tudom tenni, feldolgozni, elengedni – de azért remélem lesz, aki elolvassa és bajtársammá valik ebben az élethosszig tartó küldetésben. 

Örülök, hogy itt vagyok és nekivágok.

Breath – Love – Trust

Nem is tudom, miért vagyok itt Read More »