Nem vagyok depressziós!

Nemrég értem haza N-től, a pszcihológustól. Két hete csináltunk egy tintapaca tesztet, amit mostanra értékelt ki. Eszerint, nekem nincs depresszióm. Valóban, az utóbbi hetekben én sem érzem, hogy lenne, hiszen – neki is mondtam, és itt is írtam – jobban érzem magam. Nincsenek dühkitöréseim, nem bőgök a semmin hetente tizenkétszer, és nem jut eszembe az öngyilkosság sem. Megegyeztünk abban, hogy ha a terápia legelején csináljuk meg ezt a tesztet, akkor azért nem lenne ilyen „jó” a eredmény.

Noha depressziós nem vagyok, azért az kiderült, hogy alkalmazkodási zavarom az van. Próbálok most utánaguglizni a szitunak, mert bevallom, ott ülve nem volt egészen világos számomra, hogy ez mit is jelent. De azt hiszem, kb. annyit amennyit magamnak is szoktam mondani, miszerint túl sok rossz dolog történt velem, és nem tudom ezeket feldolgozni.
Ja, még annyi kiderült, hogy 1. kevés az öröm az életemben 2. nagyon kevés körülöttem az ember, bezárkóztam. Kicsit félelmetes ez a teszt, mert több érzékeny témára is nagyon pontosan rátapintott (amiket nem fogok most ide leírni), de még arra is, hogy nem érzem magam jól a munkahelyemen.

Ezeket sajna nem tudom cáfolni…. de azért jó hír, hogy „megmaradok”. 🙂 Féltem, hogy mivel nem vagyok nagyon komolyan beteg, vége is a terápiának (ettől mindig félek amúgy, hogy egyszercsak egészségesnek nyilvánít és akkor ennyi volt), de szerencsére erről egyelőre szó sincs.

Diéta ügyben nem voltam itt áptudét: -4,1 kilót mértem szombaton. És valszeg csökkent a gyomrom befogadóképessége, ugyanis pár hete még simán megettem vacsira fél kiló (egy fej) brokkolit, most meg kipukkadok tőle és meg se ettem mindet, pedig bőven belefér a diétám kereteibe. 

Nem vagyok depressziós! Read More »