Újra olvasom a Ha fáj szeretni-t. Úgy érzem, egy kicsit vigasztal most a tudat, hogy ha ezek után már nem lesz benne (a volt barátnőmben) ez a feltétlen, ragaszkodó szeretet, amit nekem adott és amit vele átéltem, akkor ha már az enyém nem lehet, senki mást nem fog már szeretni úgy, mint engem.
Tulajdonképpen ez a könyv is azt mondja, hogy az eszünkre hallgassunk, ne a szívünkre. Akkor tehát az érzéseink hazudnak? Az enyéim biztosan hazudnak, mert egyszer ezt mondják, máskor meg azt, és aki így viselkedik, az csak hazug lehet. Kétségbeejtő belegondolni, hogy nem hallgathatok az érzéseimre, hiszen mi másra is támaszkodhatnék? Úgy érzem, ha csak a józan eszemre hallgatok, akkor nem veszem figyelembe a saját érzéseimet és olyat csinálok, amit valójában nem akarok. Kétségbe esek, ha ebbe belegondolok. Ez a saját igények felismerésével ütközik tehát, mivel a saját igényeimet az érzéseimen keresztül ismerem fel. És az érzéseim egyszer ezt, máskor azt mondják. Így nehéz lesz a saját igényeimet figyelembe venni. Ez az, ami igazán kétségbeejtő.
Ahogy visszaolvastam, amit eddig írtam, rá kellett jönnöm, hogy hasítottam. Fekete-fehér. Mert itt nem arról van szó, hogy ne hallgassunk az érzéseinkre, hanem arról, hogy ne hagyjuk, hogy az érzéseink „rángassanak”. Nagyon nehéz megtalálni a középutat, azt, hogy a szélsőséges érzéseink ne vigyenek el semerre, de közben felismerjük a saját igényeinket is és kiálljunk magunkért. Lehetséges az, hogy mindkettő teljesül?
Szerző:
Talán ezek a kérdések szónoki kérdések voltak csupán, mégis szükségét érzem a válasznak. Hogy az érzéseink hazudnak-e? Ez a legfogósabb kérdés ami csak szembejött velem életem során. Én személy szerint úgy vélem, hogy az érzéseink mi vagyunk. Az, hogy később hazugságnak ítéljük-e meg a körülményektől függ. Ami az érzésekhez kapcsolódik. Lehet velem vitatkozni, természetesen, nyitott vagyok.
Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy működik az igények felismerése és az érzelmek kordában tartása egyszerre. A középút megtartása nagyon fontos!!! Arany középút, mint horatiusi elv… Tudtak valamit ezek az ókoriak. Szerintem ha kordában tudjuk tartani az érzelmeinket, az már fél siker. Nem rángatnak minket a szélsőségek, emiatt felszabadul egy csomó idő és energia! Onnan már csak egy lépés az igények felismerése!!!
Szurkolok neked, Fennec!!! 🙂
Szia! Köszönöm az ötletet! Elgondolkodtató könyv lehet, megprobálom elolvasni én is. Hátha segít valamiben. Szép napot neked.