számvetés 2012 nyár

még el sem kezdődött az új munkaév, és én már hulla vagoyk.

töröld töröld!!

ma kipihenem és felkészítem magam.

az internetre nem kívánkozom olyan sokat, mint korábban. ez nagyon jó jel.

vettünk egy zöldséglé prést, elképesztően finom leveket tud csinálni. ezt minden nap használni fogom. lehetőleg reggel és délután, munka után, vacsi előtt.

torna – gyanús nekem, hogy inkább valami tánckurzusra szeretnék járni. nem szeretem a súlyzós edzéseket, akármilyen  csini kis karokat csinált n ekem.

a súlyom megindult ismét lefele – nem kell sokat, csak 2 kg-t fogynom.

a menopauzás ügyeimet is intézem – kaptam D vitamint meg egyéb ösztrogénpótlásokat, nem viszem túlzásba.

süt a nap. tegnap vitorlázni voltunk. rengeteg fotót csináltam a feszülő, dagadó vitorlákról. és arra gondoltam – ezt az érzést kell idén magammal vinnem. használnom a jó szelet, néha pihenni, és menni a sodrással, a hullámokkal. nem félni.

az oviban holnap kezdek ismét. terveim szerint még egy évet lehúzok a pénz és a tanulás miatt.

és idén még egy évet járok zene és verbális terápiára, hetente váltogatom őket -egyik hét zene, másik hét duma, tranzakcióanalízis.

amit ki kell találnom: hogyan tudnék a tesóm gyerekeinek a nevelésében részt venni, úgy, hogy ne legyek idegroncs a végére. és a tesómat is kicsit szeretgetni, még ha ő nem is nagyon szeretget engem.

hát, ezek nagy feladatok. rájöttem, hogy a gyerekeinek mégiscsak nagyon nagy fájdalmat okoznék, ha nem nyaralnánk együtt. már a kisfiam miatt is. de hát ezen még nagyon nagyon sokat kell morforndíroznom, mert én sem vagyok azért teljesen egészséges, hogy 10 napra teljesen felfordítsuk a lakást itt… ???

és a lakást is tovább kell alakítanom… most már azt hiszem, kidobálom a gyerekruhákat, amiket nem tudtam eladni. nem akarok többet foglalkozni ezekkel és még százszor a kezembe venni a régi kinőtt ruhákat. kidobom őket és kész. egyedül a gyapjúbodyt fogom odaadni a barátnőmnek.

a gyerekem – elkezdük a betűvetést. vettem szókirakós táblát, betűkkel. játszunk vele. és ismerkedünk a magyar ábécével. és színezgetünk, festegetünk is.

a kisfiam táncolni és zeneórákra fog járni pedagógusokkal, és velem jógázni, apjával meg úszni. szerintem ennél több nem kell egy 5 éves gyereknek!!

a terápiámban meg nekiveselkedünk a saját üzleti vállalkozásom felépítésének.

a motivációs levelet elküldtem már, aug. 17. a határidő, hamarosan választ kapok, hogy részt vehetek-e a képzésen.

heti egy szabadnapot csiinálok magamnak, ennyire szükségem van, és a terapomhoz is akkor fogok járni.

következő nagy bedobás a kisfiam születésnapja lesz, de az még egy kicsit odébb van, október végén.

addig a munkában kell jeleskednem.

ma szabadnapom van, apa elvitte a kisfiamat kirándulni. este meditációra megyek. ha jól láttam, minden vasárnap este van egy ingyenes meditáció.

össze kell szednem minden erőmet, hogy sikerüljön talpon maradnom, sőt, mennem előre…

lassan megemésztem a családomat is. senki nem tökéletes, és ilyennek is lehet őket szeretni, mint amilyenek. goromba, neveletlen, durva, szemtelen, modortalan, lekicsinylő, közömbös, érdektelen, követelőző, baromira elszúrt gyerekekkel….

mert a legnagyobb öröm mégiscsak az volt, ,hogy az Egri csillagokat mégis sikerült megkedveltetni, a hosszú és unalmas seregszemlén együtt átrágtuk magunkat, és hogy a két kisfiunk olyan jól játszik mégiscsak együtt…….

talán egy semleges helyen mégis jobb lenne?

de én kimondottan élveztem, hogy a kisfiút babusgathattam és olvasgathattam neki este diafilmet, és a mászókán foghattam a kis kezét, hogy ne pottyanjon le.

az én fiam ott már úgy megy, mint a rakéta…

nem tudom igazából, hgy jó vagy rossz hatással vannak-e a gyerekek egymásra…

a modortalanság fáj. viszont a kreatívkodást élvezem velük.

mindenestre most egy darabig nem látom őket.

kifújom magam. és pszichohoz viszem a kérdést. ezt meg kell oldalni. nem hagoym magam teljesen leamortizálni.

de mondjuk nem is vagyok teljesen teljesen teljesen leamortizálva. csa kegy kicsit.

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010

2 gondolat erről: “számvetés 2012 nyár”

  1. Nagyon orulok neki , hogy ilyen kiegyensulyozott lettel . Tudod mivel hogyan kell megbirkozni . Elvezed az eletet es a csaladod altal kapott szeretetet , maradjon is ez igy .Nagyon szep erdemenyeket ertel el magaddal szemben ami a legnagyobb kihivas az eletben . Olvasvan soraidat nem igazan fedeztem fel benne helyesirasi hibakat meg egy plussz piros pont a szamodra , szep kerek mondatokban fogalmazol de mondjuk azzal soha nem volt gond szerintem . Kar a ruhacskakert nekem lenne kinek adnom itt sok szegeny ember van de ez mar csak ilyen , en azt mondom ne dobd ki oket ha nincs hol tarolnod add inkabb ajandekba egy olyan alapitvanynak aki szegeny csaladokat tamogat ha van ilyen a kornyeken .

  2. Szia, Gaby,

    köszönöm, jól esnek az elismerő soraid.

    A kidobást itt nem úgy kell érteni. Hanem úgy, hogyf az ember bedobja egy ruhagyűjtő konténerbe és onnan elviszik és kiszelektálják és tovább is küldik.

    Karácsonykor mindig óóóriási gyűjtések vannak, és minden oviban minden gyerek becsomagolja egy kis kinőtt ruhácskáját vagy megunt játékát saját kezűleg, és elviszik a gyűjtőhelyekre. 

    Nagyon szép dolog ez, persze, hogy gondolunk azokra is, akiknek szükségük van ezekre a holmikra.

    Ma egyébként teljesen véletlenül mégis, egy utolsó hullámmal eljött még egy fiatal pár, és megvásárolt néhány kinőtt holmit tőlem. Nagoyn boldogok voltak, adtam nekik ajándékba még egy csomó aranyos kis cuccot, azon felül is, amit vettek tőlem. azt hiszem, nagyon örültek.

    és én is.

    most már csak egy csomag kislányruhám van, amit valamelyik ismerősöm idecsempészett nekem – azóta is csak szaporítja a raktárban a használatlan holmik sorát – még ezt szeretném eladni, de kislányruhát talán nehezebb használtan eladni…

    sok ölelés, 

    a dolgok lassan rendbejönnek, csak az ember a szüleitől tartsa biztos távolságban magát…

Írj megjegyzést