nestea_zero története: hogyan kezdődött a skizoaffektív zavar?

2013-ban voltam elsős egy vidéki egyetemen. Nem nagyon tudtam beilleszkedni. 2-3 barátom lett az egész karról. Több tanár teljesen rám szállt. Volt olyan vizsga, ami előtt egy héttel már szinte semmit sem aludtam. Kértem a szüleimet, hadd menjek át másik egyetemre, de ők ebbe nem egyeztek bele. A következő évben csak annyit éreztem eleinte, hogy sokat fájt a torkom, aztán egyre gyakrabban lett hányingerem. Végül szinte állandóan hánytam. Érzékeny lettem a fényekre, és a hangokra. Paranoid gondolataim lettek. Sokat sírtam. Ez volt 2015. tavaszán- nyarán. A háziorvos többféle gyomorsav lekötőt, ill. hányinger csillapítót adott. Kértem tanári segítséget, de nem kaptam. 2015. őszén, november körül rosszul lettem, elkezdtem sírni, ki akartam tépni a saját hajam, furcsa lett a járásom, nem éreztem a kezem, többször rosszul lettem plázákban (megdermedtem, elkezdtem hányni). Egy idő után nem tudtam mozogni, beszélni, és elkezdtem hallucinálni. Elsősorban két mondatot hallottam: „Hol az Isten?” „Hol az anyukám?”. Volt olyan nap, hogy 4-5 alkalommal változott meg a hangulatom, furcsa kézmozdulataim lettek. 2016. áprilisában kórházba kerültem. 9 hónapot töltöttem kórházban (X vidéki kisváros kórháza, Szt. Imre kórház, Tündérhegy, Dél- pesti). A végső diagnózis szkizoaffektív zavar bipoláris típusa. Jelenleg az Ébredések Alapítványnál kezelnek közösségi gondozásban. Gyógyszereim a Neurotop és az Olanzapine.  Valószínűleg borderline személyiség zavarom is van. Mára megtanultam, hogy a gyógyszert muszáj szedni, még akkor is, ha hízom tőle. Igyekszem sokat sportolni. Jelentkeztem egy másik egyetem bölcsészkarára, de azt abbahagytam, mert akkor nem szedtem a gyógyszert, és a tanárok nem értették a viselkedésem. Végül úgy döntöttem, hogy egy másik vidéki kisvárosban fejezem be az eredeti szakomat, amiből már 5 félévet sikeresen megcsináltam. Az egyetemen előre közölni fogjuk a tanárokkal a betegségemet.

Gyerekkoromban érzékeny voltam a zajokra, illetve már kamaszkoromban voltak alvászavaraim. Ha nem szedem a gyógyszert, előfordul, hogy 4-5 napig semmit sem alszom. Az egyetemen kihívó lett a viselkedésem, és ezért ki is közösítettek. Kamaszkoromban, illetve egyszer tíz évesen is megvágtam a kezem. Előfordult, hogy egyszer bevettem egy nagy adag gyógyszert (akkor 13 éves voltam), de ez egy allergia gyógyszer volt. Azt hittem, meghalok tőle. 10 évesen tanúja voltam, amikor egy nő a metró elé ugrott. Anyukámnak a terhességek alatt hepatitis C-je volt, aztán mikor 9 éves voltam, akkor mellrákot diagnosztizáltak nála. Igazából mindig nehezen illeszkedtem be, (kb. 13 éves koromig ezzel nem volt gondom), csak utána. Félek a metróban, gyakran érzem, hogy elé kell ugranom, vonattal ugyanez. Olyat is hallucináltam, hogy "gyilkolj", "gyilkolni jó", "hahahaha", "azt hiszed, ez vicces" stb.. 

Ez az én történetem.

 


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

szia, nagy megrendüléséssel olvastam a történeted. kijutott neked a traumákból. nekem is SA-m van. van egy SA topic itt is. hozzászólhatsz, illetve tájékozódhatsz a betegségről aminek semmi magyar szakkönyv irodalma nincs, csupán fél oldal egy 600 oldalas szakkönyvben. nekem is vannak BL elemeim.

sok erőt kívánok neked a tanulmányaid véghezvitelében.

Szedd a gyógyszereket rendszeresen, illetve, finomíttats rajtuk. A terápia kell, pl. nyáron.

Jó lenne ha írnál az Ébredések Alapítványnál történt tapsztalataidról.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

SZza, nem könnyű. Ha fel tudod ismerni hogy hallocinálsz akkor tudsz ellene küzdeni sokáig, és remélem nem veszel el bele. Jó ötlet, hogy előre közlitek a betegséged a tanerőkel.ez segíteni fog. Úgy gondolom ha jó paszban vagy akkor jól tanulsz.. Nem hazudok, ez az élet küzdés lesz a gyógyszerelet szedni kell és időnként visszakerülsz valamilyen terápiára. figyeld meg mi segít kicsit talpon maradni ellenálni.... Sok kitartást és szerencsét neked!

Megosztás Viberen