Mit tegyünk, ha úgy érezzük. egy szerettünk öngyilkossági veszélyben van?

 

Kedves Doktornő!

Van egy ismerősöm, akinek már kétszer volt öngyilkossági kísérlete, és sem akkor sem most nem hajlandó magát kezeltetni. Jelenleg is mély lelki válságban van, és hiába kérleljük a környezetében sokan, hogy forduljon oroshoz, nem megy. Mit lehet ilyenkor tenni? Tehetetlennek érezzük magunkat.....

Üdvözlettel:

M.

Ezek nagyon nehéz helyzetek, sajnos csak akkor lehet akarata ellenére lépni, ha veszélyeztető állapotban van, addig azért lehet szólni a háziorvosnak, aki értesítheti a pszichoátriai gondozót, akik behívhatják vagy meglátogathatják. Ha ebbe nem megy bele, akkor ők se sokat tudnak tenni, de az jó, hogy tudnak róla.

El lehet helyezni az asztalán szórólapokat, depresszióról szóló könyveket, cikkeket, hátha mégis megnézi, és találn felismeri a problémáját ezekből. Ha van esetleg olyan tünete, ami őt magát zavarja (alvászavar, fáradtság, més testi panaszok), akkor abból kiindulva lehet orvoshoz juttatni, akárcsak a háziorvoshoz, és neki előzetesen jelezni a többi problémát is. Emellett az a fontos, hogy a szerettei ne hagyják magára, beszélgessenek vele minél többet, bármiről. Ez azért is fontos, hogy azonnal észre vegyék, ha esetleg tovább rosszabbodik az állapota, és akkor ismét lehet szólni a háziorvosnak, illetve gondozónak.

Ha pszichoterápiát csak a pénz miatt nem keres, akkor meg lehet próbálni ingyenes terápiát keresni. Egyes gondozókban van ilyen, aztán lehet, hogy a pszicholúgus rá tudja vezetni a gyógyszer elfogadására. Bp.-en a Pszichológiai Intézetben és a SE Magatartástudomáyni Intézetben (de ott hosszú előjegyzéssel) van ingyenes terápia és a Nap-Körben nagyon kedvezményes terápiás lehetőségek.

Üdv., Éva

Offline

Kedves Doktornő!

Lányom barátja szerintem erősen depressziós. Elvesztette a munkahelyét, majd több sikertelen próbálkozás után lemondott a munkakeresésről-gondolom az újabb kudarctól való félelem miatt. Egyébként okos, jól képzett, több diplomája, jó szakmája van, de furcsa viselkedése akadályozza a beilleszkedésben. (Új társaságban, szokatlan helyzetekben roppant zavarban van, halkan, lassan, szaggatottan beszél, ezért kerüli az érintkezést, illetve az interjúkon is mindig a hr-es beszélgetésen vérzik el.) Azóta kuksol a szobája mélyén, játszik, internetezik,vagy alszik, beszélgetni az állapotáról, jövőjéről nem hajlandó. Öngyilksságot is emlegetett már. Felelősnek érezzük magunkat mi is, de nem tudom, hogyan segítsünk, kérem, adjon tanácsot!

Köszönettel: G

//