Mi a teendő öngyilkossági késztetés esetén?

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy közvetlen öngyilkossági veszély elhárítására a Fórum és a Búra nem alkalmas, mint ahogyan az ambuláns kezelés sem. Ráadásul a Fórum csak a megadott időben jelent biztos kontaktuslehetőséget, a köztes időben kiszámíthatatlan, hogy mikor nézem meg és mikor tudok válaszolni.

Közvetlen öngyilkossági veszély esetén kizárólag a folyamatos és személyes külső kontroll jelenthet védelmet, amit a Búra nem tud biztosítani, de terjesztheti azt a szemléletet, hogy nem szégyen vagy gyengeség ilyen veszély esetén kórházi segítséget kérni és elfogadni, illetve a kórházba kerülésig hozzátartozókat, barátokat megkérni arra, hogy a veszélyben lévőt ne hagyják egyedül.

Jó lenne, ha ennek a szemléletnek a terjesztésében együtt tudnánk működni.

Nem ritka, hogy a kórházi felvétel felvetésekor az érintett látszólag logikus ellenvetésekkel áll elő: pl. nem tudom kire bízni a gyermekemet;irúgnak a munkahelyemről, ha megint hiányzom; félek, hogy elhagy a párom, ha megtudja...; nem akarok elmebetegek közé kerülni; útálok kórházba kerülni; tudom, hogy ott csak gyógyszert írnak, és nem beszélgetnek eleget velem; egyedül sem tudok jól aludni, nemhogy másokkal egy teremben" . Ne felejtsük el, hogy mindezek a problémák érdektelenné válnak, ha az ember meghal. Nem az "alvás és nem alvás", a "gyógyszer és a beszélgetés" között választunk ilyenkor, haenm élet és halál között, és csak az élet teszi lehetővé mindezen problémák és minden más probléma megoldását vagy meghaladását. Nem azzal szállunk vitába, hogy igaza van-e vagy nincs a krízisben lévőnek akkor, amikor életét és problémáinak megoldását kilátástalannak látja, hanem azzal, hogy ezt akkor, abban a pillanatban kell véglegesen eldöntenie. Nem szeretnénk mást, csak azt, hogy halassza el a pillanatnyi késztetését és hagyjon esélyt az esetleges változásra, és ennek az esélynek az érdekében tegye félre a másodlagos szempontokat.

Közvetlen öngyilkossági veszélyben a kórházi felvétel vállalása nem gyávaság vagy gyengeség, hanem bátor, felelős döntés. Aki képes ilyenkor erre, joggal lehet büszke magára magas szintű tudatossága miatt. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a súlyos depresszió, krízis állapot megváltoztathatja az ítélőképességet és a tudatos döntés átmenetileg indulatvezéreltté válhat, és látszólag logikus, de valójában csalóka másodlagos ideológiák és magyarázatok foglalhatják el a reális ítéletek helyét. Ebben az esetben a krízist észlelő személy feladata, hogy akár aktuális döntése ellenében is intézkedjen a biztonsága érdekében. Ezt szolgálják az Eszter alábbi közlemyányáben található biztosítékok.

Nagyon örülök, hogy ez a fontos téma előkerült, lehet ezzel kapcsolatos kérdéseket feltenni, közvetlen veszély esetén viszont az előbbi és alábbi elvek érvényesek és kérek is ezennek mindenkit, hogy segítsék és segítsük egymást ezeknek az érvényesítésében.

Várom a továbbiakat, mindenkinek üdv.,Éva

Offline

Kedves Éva, nagyon örülök ennek a bejegyzésnek.

Én személy szerint még nem látom át, hogy ha valaki a közösség tagjai közül ismét Vészjelzést adna le - mint ahogy Andrea tette pár nappal ezelőtt, nagyon világosan utalva rá, hogy nagyon nagy bajban van, gondolatai beszűkültek, csak az öngyilkosság foglalkoztatja - nekünk, a közösségnek, hogyan lehetne megvédeni őt magától.

Hálát adok a sorsnak, hogy Andrea magától kilábalt a bajból, és ma örült a gesztenyepürének!! :)

Jó lenne tovább fejleszteni, kiokoskodni ezt a védelmet valahogy...

//